This is a platform for User Generated Content. G/O Media assumes no liability for content posted by Kinja users to this platform.

Így csatoltak sugárhajtóművet Kim Kardashian seggére

Illustration for article titled Így csatoltak sugárhajtóművet Kim Kardashian seggére

Mi történik, ha egy közepes méretű amerikai újság kiteszi weboldalára Amerika talán leghíresebb seggét, azzal a kimondott céllal, hogy megroppantsa az internetet? Ha semmi, az csak azt jelenti, hogy a háttérben valaki nagyon-nagyon jól dolgozott.

Advertisement

A probléma a weboldalak drámaian eltérő méretéből fakad. Netezgetve nincs nagy különbség egy Gawker-címlap vagy a haverunk blogja között, de a háttérben – amit angolul backendnek hívnak, és ami a történet szempontjából előnyösen segget is jelenthet – a különbség ég és föld.

Paul Ford programozó és esszéista (egyébként a tavalyi év egyik legjobb cikkének szerzője) írta meg a kívülről láthatatlan háttérmunka történetét, amivel Greg Knauss szerverszakember felkészítette a fotókat publikáló Paper magazint a globális léptékű kukkoló-özönvízre.

Advertisement
Illustration for article titled Így csatoltak sugárhajtóművet Kim Kardashian seggére

Akit érdekelnek a műszaki részletek, Ford cikkében elolvashatja őket, aki azonban szerencsére nemcsak programozó, hanem író is, így remek hasonlattal a szerverek méretezéséhez egyáltalán nem értő embereknek – mint például nekem – is leírta a problémát:

  1. Egy tipikus kis weboldal olyan, mint egy autó, amit a kereskedésben vásároltunk. Megadhatjuk a színét és kiextrázhatjuk, de a műszaki hátterébe nemigen nyúlhatunk bele, és erre nincs is szükség, mert az idő nagy részében gond nélkül elvezetjük – bármilyen műszaki felkészültség nélkül –, ha pedig mégis elromlik, megcsinálja egy szerelő.
  2. Egy közepes méretű oldal, mint mondjuk a Paperé, olyan, mint egy zenekar turnébusza. Egy kész termékből készült, de sok részletében személyre van szabva: vannak benne tévék, fotelek, kokainos fiókok. A saját kocsinkkal ellentétben a turnébuszt nem a zenekar tagjai vezetik, hanem megfizetnek egy profi sofőrt.
  3. Egy óriási webes platform – mint a Facebook vagy a Twitter, de méretében a Cink alatt futó Kinja is bőven ez a kategória – olyan, mint egy utasszállító repülőgép: hatalmas, nagyon drága, bonyolult, szakemberek garmadája által működtetett, specializált jármű. Folyamatos odafigyelést kíván, apró hibák is katasztrofálisak lehetnek, cserébe rengeteg embert tud nagyon gyorsan elszállítani.
Advertisement

Kardashian seggének bemutatásához a Paper azt kérte, hogy néhány napra a buszból Boeing legyen. Knauss remek munkát végzett, bár első körben nem is volt rá szükség, mert Kardashian a fotót saját instagramjára tette fel, azzal meg a Facebooknak kellett foglalkoznia – ők pedig láttak már viharosan népszerű dolgokat az interneten.

Másnap azonban előkerült a másik kép, amin Kardashian elölről látható, és ezt már nem tehette fel az Instagramra, mert az ottani tartalmi szabályzat csak segget enged, szeméremtestet nem. Knauss rendszerére itt szakadt rá a világ: Kardashian végre belinkelte a Papert. Minden működött, a néhány nap alatt érkezett 30 millió látogatóval gond nélkül elbírt a rendszer, ami nem is csoda, mert Knauss a biztonság kedvéért óránként 30 millió elbírására tervezte.

Advertisement

A probléma persze sokkal érdekesebb, mint egy amerikai nő segge. A Paper tudta, hogy atombombát dob az internetre, de bármelyik kis weboldallal megtörténhet, jellemzően váratlanul, hogy egy posztját felkapja az internet, és őrületesen népszerű lesz. A kis weboldalak ilyenkor azonnal beszakadnak, a rengeteg kíváncsi látogató meg mehet máshová. Ha valaki egyszer megcsinálja a Knauss munkáját automatikusan elvégző robotot, attól tartok, elég sok pénzt fog vele keresni.

[a szerverek felépítésének folyamatábráját Greg Knauss rajzolta]

Share This Story

Get our newsletter