Hagyjuk a 444.hu-féle cinikus hangokat, és vágjunk bele a komoly, építő jellegű tűzijáték-kritikába, mint tapasztalt püspök a porhanyós minsitránsba. A dolog olyan kókadt pukkantgatással indult, mintha egy megye kettes fingóversenyen lettünk volna.

Bár gyerekkorom óta tudom, hogy egyszerűen nem létezik jobb dolog együtt lazulni százezernyi prolival, ostoba módon ritkán megyek le a rakpatra, ahonnan a normális magyar ember a tűzijátékot nézi. Most azonban levittük a gyerekeket a Margit hídhoz, és már egy perc múlva olyan szuper volt a buli, hogy az se rontotta volna el, ha maga Cser-Palkovics András mutogat nekünk kartonból kivágott, pálcára ragasztott csillagokat.

A tűzijáték közönségét 50-50 százalékos arányban alkotják önfeledt, slampos, seggvakaró suttyók és merészen belőtt frizurát viselő, ünneplőbe vágott cigányok. Mivel a Józsefvárosban születtem és ott is jártam iskolába, a ministrálásról nem is beszélve, plusz slampos vagyok és szeretem vakarni, nekem ez hazai pálya volt, jól is éreztem magam.

A műsor tétován indult, zavarodottan folytatódott, aztán váratlanul magához tért, hogy félidő táján egyszer csak megint elveszítse a fonalat.

Az élet bármelyik területén érdemes svungosan indítani. Szórakoztató produkcióknál, főleg, ha az egész darab rohadt hangos és fényes robbanásokból áll, ez méginkább igaz. Ehhez képest olyan kókadt pukkantgatással indult a dolog, mintha egy megye kettes fingóversenyen lettünk volna. Aztán észrevétlenül magához tért a rendező, plusz egymás után sorakoztak az új, de legalábbis még el nem koptatott figurák, ami úgy félidőig jól elvitte a dolgot. De már ebben az erősebb első szakaszban is szemet és fület szúrt, hogy milyen gyengék a lassú számok.

Advertisement

Annál erősebbek voltak a veretős részek, illetve az újoncok., a Kis Magasságban Tétován Billegő Színes Bigyóktól a Vastag Szirmú Virágig, az Ezer Kisebb Ágra Szétrobbant Óriáskorallon át a Gigafűzfáig. Miriam és Borisz igen lelkesen fogadták a Piros Szívet és a Szmájlit is. A második részben ezeket az elemeket mintha teljesen ötletszerűen keverték volna, így a katartikus műélvezet meg a feszültségfokozás helyett maradt a szintén elég kellemes bambulás, alkalmankénti húúú-zásokkal tarkítva. Jellemző volt, hogy Borisz, aki amúgy végig nagyon élvezte, legalább négy kiállásnál kérdezte meg szomorúan, hogy akkor ugye ez volt a vége.

A produkcióban, ugyanennyi pénzből, ugyanezekkel a rakétákkal benne volt akár egy 8/10-es eredmény is, de a feszült nemzetközi és belpolitikai helyzetben a 6,5/10-es osztályzat is pozitív meglepetést okozott. Annak a szerencsétlen majomnak viszont, aki kitalálta, hogy műsor közben hagyják égve az alsó rakpart közvilágítását, egy kikapcsolhatatlan ostorlámpát kéne állítani a szobája közepébe.