Balla János római magyar nagykövetnek sikerült még köcsögebb népségnek beállítania minket, mint amilyenek vagyunk. Kumin Ferenc nemzetközikommunikáció-ügyi helyettes államtitkár boldogan másodközli az angol nyelvű kormánypropaganda-blogján Balla helyreigazító levelét, amit a La Repubblica napilap kiadójának írt.

A dologban az a fájdalmas, hogy Balla olyan témában levelezett, amiben abszolúte lett volna keresnivalója, ha nem Fidesz-stílusban kommunikál. A nagykövet a következő bekezdéssel indítja a levelét: "Megrökönyödve olvastam berlini tudósítójuk, Andrea Tarquini legutóbbi gyalázkodó cikkét, amelynek címe "Magyarország, 500 ezren menekülnek Orbántól. Ilyen exodust még 56 után sem láttunk". Le szeretném szögezni, hogy ezzel a cikkel a tudósítójuk - aki az országunk ellen írt, rosszindulatú hamisításoktól hemzsegő, dühödt cikkeiről ismert - átlépte az etikus újságírás minden határát."

A megdöbbentő az, hogy ez után a személyeskedő, agresszív bevezető után a nagykövet egészen épkézláb módon veszi sorra a La Repubblica cikkének valóban nem eléggé alátámasztott vagy éppen megtévesztő állításait. Mivel senki sem tudja, hogy hány magyar emigrált, azt meg végképp nem, hogy 2010 óta mennyi, egy ilyen cikket pár jó visszakérdezéssel és néhány adattal három flekkben izzé-porrá lehet zúzni.

De a kormányzat megmagyarázhatatlan módon nem érti meg, hogy ezzel a személyeskedő stílussal páriává tesznek minket nyugaton és minden kulturált égtájon. Ugyanez volt a paraszttaktika, amikor az amerikai Kim Lane Scheppele professzor állításait fájlalta a kormány: ahelyett, hogy állításra cáfolattal, tényekkel támadtak volna, azonnal Scheppele személyes hitelességét, integritását, becsületét támadták a legútszélibb módon. Magyarországon ugyanezt művelik az újságírókkal. Alapélmény a "tudom, hogy magát ki fizette meg ezért" típusú nyíitómondat, ha az ember kormányzati szereplőt hív telefonon. De a kultúrországok lapjainak olvasói ezt a stílust és személyes lejárató taktikát a harmadik világ viccesen kínos országainak viccesen kínos diplomatáitól szokták meg, a rajtuk való röhögésre építő olvasói levelek-rovatban.

Balla János olvasói levele azért végtelenül kínos dokumentum, mert a szöveg nagy része többé-kevésbé vállalható összefoglalása annak, amit egy ilyen cikkre egy diplomatának reagálnia lehet. De az eleje és a vége pontosan olyan, mint a kommunizmus idején a vörös faroknak csúfolt kötelező merxista-leninista bekezdés, amit minden nagyobb szöveg végére illett hozzáragasztani. De a kommunizmus jó régen véget ért és senkinek sem hiányzik egy új, narancssárga farok.