Volt már szó erről – pl. ebben a posztban is, vastagon –, de nem lehet elégszer aláhúzni: március 15-ével hazánkban megszűnt a közszolgálati televíziózás. Minden tekintetben.

Azaz egyetlen szempont mégis maradt, ami cáfolhatná az állítást: az, hogy a helyére épített egypárt-televíziót nem egy párt vagy a hozzá közeli gazdasági szereplők pénzéből finanszírozzák – meg nem is elsősorban reklámbevételekből, azok aránya nyilván elenyésző –, hanem a költségvetésből kihasított évi 80 milliárd forintból. Ez azonban nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény, aligha kell hangsúlyoznom, hogy miért.

Magyarország szimbóluma címmel írtam okoskodást erről a tévés dologról néhány héttel ezelőtt, mikor kiderült, milyen csatornákkal kívánják tovább hízlalni a borzalmas képződményt. Abban a szövegben kb. minden érvényes a mai helyzetre vonatkozóan is.

Advertisement

De mostanra még nyilvánvalóbb: ahogyan a korábbiaknak, úgy ennek a kormánynak sem volt esze ágában sem megreformálni, rendbe tenni és főként olcsóvá, összeszedetté és színvonalassá pofozni a köztelevíziózást. Noha ráfért volna, hiszen ráfér lassan huszonöt éve.

Huszonöt éve annak is, hogy médiás berkekben tréfásan királyi televíziónak nevezik a köztévét. Ezt én mindig modorosnak tartottam, és csak részben igaznak. Mert az stimmelt, hogy a mindenkori hatalom amint tehette, benyomult a Szabadság térre – majd a Kunigunda utcába –, és amit bírt, ellenőrzése alá vont, de a helyzet uralása egyetlen parlamenti ciklusban sem lehetett százszázalékos. Ennek van vége ezzel a mostani átalakítással.

A köztévé megszűnt, a királyi tévé létrejött.

Kaiser Tv Ungarn, írta valaki fb-n a minap – a roppant szórakoztató Pintér Béla szerintem legszórakoztatóbb darabjára utalva. Annyi a különbség, hogy ez nem vicces. (Külön kis ide vágó habdarab a tortán, hogy a buli az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján indult.) Vagyis a felszínen mégiscsak vicces – hiszen egész héten egyebet sem csinálunk, csak térdünket csapkodva kacagunk a bakikon –, de kicsit mélyebben korántsem az.

Advertisement

Egy jó hírem így is van. A királyi kísérlet csúfos pusztulásra van ítélve. Nem azért, mert ilyen sokat szerencsétlenkednek a szerencsétlenek, akiket egészen hirtelen bedobtak a vízbe. Ők akár bele is jöhetnének idővel. Hanem azért, mert teljesen töketlen és kilátástalan a koncepció. Minden jel arra utal – a dizájntól a struktúrákig –, hogy akinek a fejéből ez az egész agyrém kipattant, arra gondolt: saját pályájukon kell megverni a kereskedelmi televíziókat. Olyannak kell lenni, mint ők, úgy kell kinézni, olyan vetélkedőket, sorozatokat, beszélgetéseket kell adni, ugyanúgy kell barbizni az időjárás-jelentő csajokat. Van miből, pénz nem számít.

Nos, ez nem fog menni. Három óriás bulvártévé nem fér el ezen a kis piacon, már kettő sok. Legyőzni őket húszéves spéttel? A profizmus fájdalmas hiánya mellett? Úgy, hogy az összes műsorpercből süt, hogy minden csak hazugság? Sok csatornával is merész próbálkozás. Nem mondom, hogy teljesen kizárt. Ha van az a pénz, amiért az összes Tatár Csilla elhozható, még bármi is történhet. Csak kell hozzá húsz év. Na de hol lesztek ti már akkor, srácok?

A hozzám eljutott infók szerint talán valamennyi fontos – vagy annak gondolt – műsor nézettsége esik. Az esti híradóké éppúgy, mint a nemzeti főadóvá maszkírozott Dunára áttett vetélkedőké. (Azt egyszer még megbosszulom, hogy a Kossuthkiflire várva a Magyarország, szeretlek!-re kapcsoltam véletlenül, és külön retorziókért kiált Reisz András meteorológus eltávolítása is.) A Petőfi Tv iránti érdeklődés egyenesen röhejes, 10-15 ezer néző kíváncsi rá, ez töredéke a Cink olvasottságának. A nemzeti főadót és az M1-es propagandatévét olyan csatornák is megelőzik, mint a Cool vagy a Film+. Innen szép nyerni, ahogy mondani szokás.

Advertisement

Tévés barátom szerint van egy mondás arrafelé, hogy ami a köztévénél történik, az mindig egy lépéssel előre jelzi, mi fog történni a politikában. És minél több szálon kötődik a köztévé a kormányhoz vagy az állampárthoz – mint a rendszerváltás előtt, vagy mint most –, annál jobban leképezi a viszonyokat. Csak a változások előbb következnek be, mint a nagypolitikában.

Hát ha ez esetleg stimmelne, akkor én most nem aludnék nyugodtan Szabó László Zsolt MTVA-főnök Habony Árpád éceszgéber Orbán Viktor miniszterelnök helyében.