A Design Terminálban kedden megnyílt a 2B3D - Budapest 3D Printing Days, ami a magyar 3D nyomtatós startupokat mutatja be. Retrófuturizmus és hatalmas kenyérsütők a belváros központi üvegházában.

A 3D nyomtatásról nekem két dolog jut eszembe, persze egyik sem hasonlít hozzá igazán, de legalább mindkettő a Star Trekből van. Az egyik a sorozatban működő főzőgépek, vagyis azok a kis lyukak a falakban, amik mellett csak meg kell nyomni egy gombot és máris kész a gőzölgő tea vagy az igazi székelykáposzta. A másik meg a teleportálás ugyanebben a sorozatban, vagyis az az elmélet, hogy bármilyen dolgot lehet transzportálni egyik messzi pontból a másikba, azon az áron, hogy szétbontja a cucc az atomjaidat és máshol összerakja. A 3D nyomtatás során az egyik sem történik. Nem a semmiből lesznek a tárgyak, igaz, a kajagép is biztos valami olyan üzemanyaggal, amit inkább nem írtak meg a forgatókönyvírók. De amikor beléptem a lemenő nap sütésétől nagyszüleim kerti fóliasátrára emlékeztető Design Terminálba, akkor először is úgy éreztem magam, mint egy gyorsan érésre buzdított paprika, másrészt meg mintha tényleg a jövőbe érkeztem volna meg.

A jövő pedig biztos a 3D nyomtatás lesz, nem feltétlenül azért, mert több gyártó szórólapján is ez áll, hanem mert a számítástechnika és vele általában a felhasználói technológiák fejlődése tele van olyan mozzanatokkal, amikor az eredetileg iparinak használt eljárások hirtelen otthon is elérhetőek lesznek. Ilyen a sima nyomtatás is, bár nem kell betűszedőnek tanulni, ha ki akarok nyomtatni egy önkormányzati kérelmet, ugyanígy nem kell elfáradnom a Hungarotonhoz, ha szeretnék írni egy DVD-t. A 3D nyomtatók egyelőre még horribilis összegbe kerülnek ahhoz, hogy ezt vehessük a szüleinknek karácsonyra: az egyik kiállított darab 15.000 amerikai dollárnál kezdődik, a legtöbb startup pedig nem a készülékét, hanem a szolgáltatásait reklámozza. De ahogy CD-írók lettek pár év leforgása alatt alaptartozékok, úgy lesz mondjuk 10 év múlva minden háztartásban 3D nyomtató. Úristen, mekkorát fogok én röhögni, ha 10 év múlva megtalálom ezt a posztot és kiderül, hogy ez egy Laserdischez hasonlító zsákutca és mondjuk ráadásul pillanatok alatt rákot is okoz!

Advertisement

A Design Terminálban kiállító startupok szerint a következőkre lehet használni ezeket a készülékeket: orvostudományban használt protézisek, dísztárgyak, modern művészet, alkatrészek, kütyük és dilik. Engem legjobban az utóbbi érdekelt, a melegtől izzadó és majdnem fuldokló szakemberek között úgy köröztem, hogy bármikor fel tudjam tenni a címben is emlegetett kérdést, de aztán hamar beláttam, hogy ha valahol nem fog menni a Jackassbe oltott Vice-újságírás, az egy belvárosi startup-találkozó. Úgyhogy elkezdtem először egyedül, aztán Orosz Péterrel végignézni a kiállított gépeket és tárgyakat. Még jó, hogy Péter csatlakozott, mert nélküle nem szúrtam volna ki, hogy az új technológia első készülékeinek olyan robosztus neveket adtak, mint a rögtön megkedvelt MAKERBOT REPLICATOR 2.

Advertisement

A 3D nyomtatókat legjobban úgy lehet leírni, mint óriásira épített konyhai gépeket. Kísértetiesen hasonlítanak mikrohullámú és kenyérsütőkre, ráadásul amikor megálltam nézni, hogyan programozza be a DNS-címet az egyikbe az egyik szakember, akkor nézhettem volna azt is, ahogy valaki próbál egy 16 és fél perces sütő+grill kombót beállítani egy sültcsirkének. Méretben volt amelyik egy kisebb autóra hasonlított, volt, ami egy mosógépre és úgy is mozgott nyomtatás közben a pulpitusán, mintha éppen rákészülne a centrifugára. Az egyetlen nyomtató, ami előtt tényleg azért álltam meg, mert baromi jól néz ki, az pont a magyar fejlesztésű DO3D volt. A DO3D-t úgy kell elképzelni, mintha egy retrofuturista bloggernek kellene használati eszközt terveznie, egyszerre hasonlít a minden fényt elnyelő fekete obeliszkre a 2001: Űrodüsszeiából és egy olyan tárolóra, amiben a hatvanas évek James Bondjaiban tartottak felbecsülhetetlen értékű nukleáris detonátorokat vagy világhírű ékszereket. Hogy közben képes mondjuk műanyag fogaskerekeket is gyártani, az már csak a bónusz. A DO3D szórólapján az áll, hogy az építési sebessége 10-15 mm/óra, szóval egy tisztességes péniszre rá kellene szánni majdnem egy napot.

Advertisement

Apropó gyártás. Nem kizárólag, de főleg szintetikus polimereket használnak a nyomtatás során, de azon még én is meglepődtem, hogyan tárolják a nyersanyagot. Mert a töltelék a nyomtatókba szinte megkülönböztethetetlen attól a vastag damiltól, amit a combosabb szegélyvágókba vagy ipari fűnyírókba szoktak tölteni, ráadásul ugyanúgy orsókra csávázták fel őket. PROTIP: Ha mondjuk a jövőben egymás mellett tartanád a garázsban a polimert és a damilt, akkor írd rá, hogy melyik melyik.

Oké, de pontosan mit is kell nyomtatni? Az egyik lehetőség az, hogy AutoCAD-del tervezünk egy modellt, ami nyilván unalmas és száraz és érteni is kell hozzá, hogy mit csinálunk. De mi történne akkor, ha valaki ötvözné a tervezést a World of Goo nevű játék egyszerűségével. Ez a jelenleg bétatesztben futó , amit bárki ki is próbálhat azonnal akár otthon is. A Leopoly lényege, hogy Painthez hasonlító eszközökkel lehet gyurmázni modelleket. Nekem például odaadták Bruce Willis fejét, amiből péniszt nem, de egy elkúrt Darth Mault megpróbáltam varázsolni. A Leopoly csak tervezőprogram, de a kész modellt aztán exportálni lehet vagy rögtön küldeni a legközelebbi 3D nyomtatóhoz.

Advertisement

És hogy mikor lehet nekünk otthon 3D nyomtató? Lövésem sincs. Szeretném azt gondolni, hogy tényleg 10 éven belül. Látom már magam előtt a lebutított, elterjedt használatra tervezett gépeket, amik minden második dolgot rosszul fognak nyomtatni, aztán az egy fokkal drágább, de sokkal megbízhatóbb változatot, aztán meg azt, hogy egyszercsak minden monitor mellett lesz egy belőle és ott fog zakatolni, ha már megint lenyelt a kutya egy darabot a Catanból vagy gyorsan nyomtatni kell egy pöcköt szekrényhez. A majdnem egy hétig tartó kiállítás résztvevői pont azon dolgoznak, hogy ez tényleg a jövő legyen, hogy bármikor tudjunk gyártani otthon valami olyasmit, amihez régebben komoly ipari technológia kellett.

Advertisement

A 2B3D - Budapest 3D Printing Days június 11. és 16. között zajlik a Design Terminálban, lesznek workshopok, kerekasztal-beszélgetések és nyugodtan oda lehet menni a kiállítókhoz. A belépés mindenre ingyenes.

Advertisement

Fotók: Klág Dávid/cink.hu