√ćrtam tegnap egy el√©g m√©rges hangv√©telŇĪ publicisztik√°t errŇĎl a nemzeti konzult√°ci√≥nak nevezett xenof√≥b gazembers√©grŇĎl ‚Äď ha esetleg nem l√°tt√°tok volna, √©s √©rdekel is benneteket, itt van ‚Äď, amelyben h√°rom k√©rd√©st emeltem ki a vonatkoz√≥ k√©rdŇĎ√≠vbŇĎl. A 12.-et akkor m√©g nem l√°ttam.

Vagy elker√ľlte a figyelmemet, vagy nem is tudom.

Ma reggel viszont elolvastam a heveny balliberalizmussal nemigen vádolható Mandiner elég hasonló, bár kevésbé indulatos elemzését a témáról, és kinyitottam a benne található linket.

A 12. kérdés ez:

Egyet√©rt-e √Ėn a magyar korm√°nnyal abban, hogy a bev√°ndorl√°s helyett ink√°bb a magyar csal√°dok √©s a sz√ľletendŇĎ gyermekek t√°mogat√°s√°ra van sz√ľks√©g?

Advertisement

Ez m√°r t√©nyleg az a pont, amire nincsenek szavak. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen m√©lyre lehet s√ľllyedni demag√≥gi√°ban, cinizmusban, populizmusban. Ne √©rtsetek f√©lre, nem vagyok meglepŇĎdve, vagy ilyesmi, az √ļt, ami ehhez a k√ľl√∂n√∂sen gusztustalan √©s brut√°lisan hazug szembe√°ll√≠t√°shoz vezetett, v√©gsŇĎ soron egyenes volt. Nem is hŇĎb√∂r√∂gni szeretn√©k teh√°t, csak konstat√°lok. K√∂rbej√°rom ezt a mondatot, hogy el ne felejtsem. Igaz, neh√©z is lenne.

Mindenesetre innen gratul√°lok az agytr√∂sztnek, ami ezt kital√°lta, √©s annak k√ľl√∂n is, aki nev√©re vette √©s portr√©j√°val illusztr√°ltatta. Csak √≠gy tov√°bb, sr√°cok, pusztuljon minden, nem k√°r √©rte.