√Čn √©rtem, hogy a magyar √©rzelmeket csak olyan obskurus √©rtelmŇĪ sorokkal lehet igaz√°n √°tadni, mint a "foly√©kony torz t√ľk√∂r", meg hogy "indi√°n lid√©rc k√≠s√©rt itt bennem", de most m√°r azt√°n t√©nyleg legyen el√©g. A Most m√ļlik pontosant dolgozt√°k m√°r fel tehets√©gkutat√≥ban, h√°l√≥szob√°ban git√°rral, lett belŇĎle csujjogat√≥s sl√°ger, met√°lverzi√≥, √©s most nekifutott egy Magyarorsz√°gon √©lŇĎ indon√©z l√°ny is.

Semmik√©ppen sem Alice Niamit akarom t√°madni, nagyon kedves gesztus, hogy kezdŇĎ magyar nyelvtud√°s√°val nekiugrik Kiss Tibi Tom Waits-szerŇĪ cirkalmas k√∂ltŇĎ k√©peinek, √©s t√©nyleg t√∂k j√≥l csin√°lja.

A baj a dallal van.

A Most m√ļlik pontosan kiz√°r√≥lag egyf√©le feldolgoz√°st eredm√©nyezhet: a kicsit √©g fel√© r√©vedŇĎs, b√≥dult, k√∂nnyet morzsol√≥, de k√∂zben az√©rt az asztalt verŇĎ v√°ltozatot. Lehet beleszuszakolni varacskos riffel√©st, rapbet√©tet, dobsz√≥l√≥t. Kicsit hangosabban lehet √©nekelni azt a r√©szt, hogy "v√°gtatn√©k tov√°bb veled az √©jen", √©s akkor azt hiheted, hogy ez igaz√°b√≥l a szerelmedrŇĎl sz√≥l, √©s nem a kem√©nydrogokr√≥l. De Janics√°k Vec√°t√≥l kezdve D. Lajos lo-fi feldolgoz√°s√°n √°t minden egyes Most m√ļlik pontosan egy √©s ugyanaz, mik√∂zben mondjuk az Ut√≥bbi √Čvek Egyetemes Nagy Magyar Sl√°gere, a Mizu minden ember sz√°j√°b√≥l √©s hangszer√©bŇĎl teljesen m√°shogy sz√≥l. Az m√°s t√©ma, hogy mŇĪk√∂dik-e "a cuccok sz√©tdob√°lva, after a szob√°ba", ha valaki k√∂zben tilink√≥zik, de a "kicsi l√°ny, √≥, szia, hell√≥" akkor is √©rtelmes, ha k√∂zben egy biedermeier puffon dobolnak, a nagymama pedig a kef√≠rj√©t k√∂veteli ritmusosan a h√°tt√©rben. Az akkor egy poros b√ļtor √©s egy kettŇĎvel ezelŇĎtti gener√°ci√≥ dala lesz.

A Most m√ļlik pontosan viszont mindig Kiss Tibi√©, hi√°ba szeretn√© mindenki mag√°√©nak tudni.

Advertisement