Hát mi más lenne? A ma esti magyar–görög labdarúgó Európa-bajnoki sorsdöntés alkalmából fogadjátok szeretettel Dárdai Pál szövetségi kapitány filozofikus monológját!

Őszinte leszek: mi ezen a mérkőzésen csak nyerhetünk! Bár nem kalkulálok vele, számoljunk a legrosszabb lehetőséggel. Kérdem én: mi van akkor, ha vereséget szenvedünk? Ugyanúgy versenyben maradunk a harmadik helyért, ahogyan eddig. Úgyhogy nekünk ez egyszer valóban nincs veszítenivalónk. Amúgy pedig szép szó ez a sorsdöntő. De hadd kérdezzek még egyet: ha most nyerünk, a következő mérkőzés mi lesz? Sorsdöntő? És ha azt is megnyerjük, az azt követő mi lesz? Csak nem sorsdöntő? Nem is folytatom. A görögök elleni is csupán egy meccs lesz a sok közül, amelyet jó lenne megnyerni. Már csak azért is, hogy elérjük a célunkat. A harmadik helyet a csoportunkban. A lényeg az, hogy csendben maradunk, dolgozunk tisztességesen, minden más a végén kiderül.

Gondolom, anélkül is tudjátok, hogy mondanám: én csak tréfából sorsdöntőzök folyton-folyvást. Viszont az imént hallottam a tévében a közvetítés beharangozóját vagy mijét, és abban szerintem nem tréfából sorsdöntőztek. Mindegy, úgysem ott fogom nézni, hanem – képzeljétek el – kimegyek: azért, mert roppant kíváncsi vagyok a hangulatra.

Hivatalosnak titulálható kezdőcsapatot én még nem láttam, az NSO – az Ádámok és a Rolandok megfogyatkozását valószínűsítő – tippje ez: Király – Fiola, Juhász, Kádár, Leandro – Elek, Tőzsér – Stieber Z., Gera, Dzsudzsák – Szalai.

Advertisement

Fotó: Illyés Tibor/MTI