Féktelenül gyűlöli a firkálókat a XI. kerületi Szabolcska utca egyik társasházának lakója, üzent is nekik cetliken. De lehet, hogy nem is trágár szomszéddal, hanem tudatos, önmagával birkózó kortárs művésszel van dolgunk? Trágárcetli-elemzés következik.

A cetli szövege, ha esetleg nem tudnád elolvasni a kinagyított képen, a következő:

Ha firkálsz dögölj meg rákban paraszt!

Az a gyanúm, hogy a dologból – trágár szöveg ide vagy oda – egyből művészet lett. A falat elcsúfító cetlivel tiltakozni a falat elcsúfító firka ellen? Oké, hogy a cetli eltávolítható. Na de ha eltávolítjuk, már nem fogja verbálisan védeni a falat. Vagyis a cetli létének értelme, hogy pont úgy csúfítsa el a falat, mint a firka, ami ellen küzd.

Advertisement

Ha művészünk következetes, ugyanezt az üzenetét belevéste volna a falba, vagy ráfirkálja, ezért mondtam az elején, hogy elrontotta a poént. De az is igaz, hogy nem lehet mindenki bármire elszánt dadaista. Lehet, hogy művészünk a cetli használatával éppen arra utal, hogy a művész is ember, esendő, félelmekkel teli magánzó, aki adott esetben fél firkálni? Egyfajta önironikus gesztus lenne ez?

Na és akkor mi van, ha a címzett maga a feladó, vagyis alkotónk a modern művész skizofrén helyzetére céloz? A rák ebben az esetben arra való utalás lehet, hogy a művész belső feszültsége a materiális világra is kisugárzik.

Egyre jobban hajlok arra, hogy a Névtelen Alkotó a fentiekre gondolva hozhatta létre művét. Hogy kiderülhessen, igazam van-e, arra szeretném kérni a művet lefotózó és nekünk elküldő Pulcsijulcsit – köszönjük! –, hogy a következő hetekben is tartsa nyitva a szemét, ha arra jár. Ha újabb mű jelenik meg a sorozatból, akkor biztos, hogy nem elszigetelt indulatkitöréssel, hanem tudatos projekttel van dolgunk.