Füles búcsúzik a Százholdas Pagony zeneiparától!

Szomorú hír a Százholdas Pagony zenei életében: Füles, az ismert dalszerző és békejogi aktivista, a melankolikus pagonybeat meghatározó alakja befejezi a zenélést! A nagyszerű gitáros-énekes egy hosszú és keserű búcsúlevelet küldött szerkesztőségünknek - a szomorú sorokat most változtatás nélkül közöljük.

A levél lényege röviden:

  • A híres ragasztott farkú zenész belefáradt a Százholdas Pagony zeneiparába, elege van zenész kollegáiból.
  • A keserű döntést egy sikertelen Micimackó kuckójában tartott koncert után hozta meg.
  • Füles ezután inkább a családjára akar koncentrálni. Bár igazából nincsen családja.
  • Jelen pillanatban azt sem tartja valószínűnek, hogy újra zenélni fog, bár kategorikusan semmilyen eshetőséget nem akar kizárni.

Íme a levél.

Kedves rajongók, koncertre járó emberek és mindenki, akit érdekel!

Talán már olvastátok az elköszönő posztomat a Füles Hivatalos Rajongói Klub Facebook-oldalán, még egyszer köszönöm a pozitív reakciókat és biztatásokat! A posztom után többen megkerestek, hogy szeretnének interjút készíteni velem, hogy mért is hagyom abba a zenélést. Ahelyett, hogy szépen, visszafogottan, tisztelettel válaszolnék a kérdésekre, inkább úgy döntöttem, hogy megírom én magam, amit el akarok mondani.

Kezdjük az elején. Amikor a Százholdas Pagonyba kerültem, még nem ismertem senkit a pagonyi zeneiparban. Tulajdonképpen teljesen véletlenül csöppentem ebbe az egészbe, nem is értettem az elején, hogy miről is szól ez az egész. Megismerkedtem Medveczky Medvével, Malackával, Nyuszival és Tigrissel és eleinte csak barátok voltunk, aztán később úgy döntöttünk, hogy zenekart alapítunk. Ez volt a The Winnie Pooh, talán hallottátok már a nevet.

Így négyen kezdtünk el zenélni, Micimackó énekelt és gitározott, Malacka csörgőzött-vokálozott, Tigris dobolt, én meg basszusoztam. Csak erről szólt az életünk. A Nyuszi már az elején kijelentette, hogy ő nem akar benne lenni a zenekarban, különben se játszik semmilyen hangszeren, szóval ő lett a menedzserünk. Már az első próba után elkezdett szervezkedni, a mai napig emlékszem, hogyan üvöltözött az egyik Pagonyklub szervezőjével, hogy kialkudja a megfelelő gázsit a fellépésünkért. Ezúton is kösz mindent, Nyuszi!

Egy ideig jól ment a zenekar szekere, egyre többen voltak a koncerteken, még a Menyétek és az Elefántok is eljöttek megnézni minket. Kész lett a lemezanyag, lemezszerződést kínált a legnagyobb lemezkiadó, a Kanga Records. Leültünk tárgyalni Zsebibabával, aki elég határozott (és kicsit agresszív) volt, de szerencsére sikerült a legjobb feltételekkel megkötni a lemezszerződést.

Kijött a lemez, a Micimackó Kalandjai, telt házak előtt játszottunk szerte a Pagonyban (ez 15-20 állatot jelent). Aztán pár hónap múlva minden megváltozott. Nem jártak már a koncertjeinkre, Tigris folyton veszekedett Nyuszival meg Malackával a próbákon, Micimackó meg egyre több mézet ivott, kezdett durván függővé válni. Malacka az egyik koncert előtt a beállásnál 45 perces monológot adott elő nekünk, hogy ő átlátja ezt az egészet, a Pagony zeneiparát, és hogy itt minden csak a pénzről szól, mindenki átver mindenkit. És sajnos igaza volt! Lehúzások, körbetartozások, a szakmai hozzáértés teljes hiánya, bratyizás. Arról ne is beszéljünk, hogy Senkiháziak kezében van a Százholdas popszakma, és a Pagony zenei kultúrája pont 10 évvel van lemaradva mondjuk Magyarországhoz képest.

Emlékszem, amikor egy nem túl sikeres koncert után ott maradtunk Micimackó kuckójában, elég rendesen sikerült bemézezni. Malacka egy mézes csupor felett hajnalban elárulta, hogy ő bizony külön szerződést kötött Zsebibabával, és neki sokkal több jogdíj jár, mint nekünk, ráadásul a fellépések után extra prémiumot is kap. Nyuszi és Tigris ezen teljesen kiakadtak, Micimackó nem nagyon értette, hogy miről van szó, én meg úgy döntöttem, hogy inkább otthagyom a bandát. Micimackó szülinapi buliján tettem meg a bejelentést.

Advertisement

Azóta eltelt pár év, én csinálgattam tovább a saját koncertjeimet, Nyuszi jó menedzserem volt, sokat köszönhetek neki, de most úgy érzem, hogy nincs értelme tovább folytatni. El is mondom, hogy miért.

  • Én már mindent elértem, amit a Százholdas Pagonyban el lehet.
  • Egyszerűen ennek a szubkultúrának itt nincs hagyománya.
  • Nem is lesz itt változás még 50 év múlva sem. Amíg olyan a közízlés, hogy a legócskább mulatós zenére, az Én Kicsi Pónimra meg a tehetségkutatós villámsztárokra, Róbert Gida nyálas fiúcsapatára van igény, addig nem lesz itt semmilyen popkultúra.
  • Mondok is egy konkrét példát: a Nyuszi elhívta játszani a Ducktales-t, elég menő, aktuális és friss zenekar, és hát mennyien voltak a koncerten? Rajtam kívül hárman! Bezzeg a Balu kapitány koncertjén meg teltház volt, pedig az mikor volt menő? '93-ban talán, erős jóindulattal.
  • És még egy dolog: miért van az, hogy például a magyaroknál fél áron vehetnek piát a fellépő zenekarok a klubokban, nekünk meg mindig a dupláját kell fizetni?
  • A Pagonyban nincsenek koncertek, nincsenek producerek, nincsenek hangmérnökök (kivétel Bagoly, aki valóban ért a hangosításhoz), nincs klubhálózat, nincsen semmi! Abban a pár klubban, ami meg van, mindig szarul szól minden.

Advertisement

Folytathatnám még a sort, de inkább hagyjuk. Itt tartunk most. A többiek befutott zenészek, sportolók lettek, Micimackó elment turnézni a Ducktales-szel és rendszeresen fellép mézfesztiválokon. Tőlem aztán csinálja, de hát mégis milyen számmal futott már be? Milyen szöveg már az, hogy "Kedvelem őt, nagyon kedvelem őt, hisz ő Mackó". Ennél még Zsebibaba is jobb szöveget tud írni, ha összeszedi magát. Malacka saját kiadót és ruhamárkát csinált, neki is jól megy a szekér, a Tigris átváltott a taekwando sportra, most már háromszoros Pagony bajnok. Nem mondom, hogy neheztelek rájuk, csinálják, ha nekik ez tetszik.

Advertisement

Én meg úgy döntöttem, hogy egy időre felhagyok a zenéléssel. Amíg a Pagony zenész szakmája nem lesz összetartó, és a művészeket nem érdekli az egységes kultúra, a minőségi szórakoztatás, addig nem szeretnék fellépni ezen a száz holdon. Azoknak az ifjú titánoknak, akik mégis megpróbálják, csak azt tudom tanácsolni, hogy kitartás, szorgalom, és egy kis szerencsével megvalósíthatjátok az álmaitokat!

Én most búcsúzom, remélem nem sértettem meg senkit. Egy ideig most nem láthatjátok Füles produkcióját, de az is elképzelhető, hogy valamikor a jövőben visszatérek még a színpadokra, nem zárok ki semmilyen eshetőséget. Viszlát, Pagony, Viszlát Winnie!

&@#{} NEVER SAY NEVER! &@#{}