A kárörömreceptorokat nem lehet csak úgy kikapcsolni, az ember gyarló, kicsit szégyellem, de ha ilyet látok, mindig felcsillan a szemem. Egyébként is: a szabályok gyakran arra valók, hogy meghágjuk őket, de a közlekedésiek és a helyesírásiak kivételt képeznek ez alól.

Oké, oké, egyáltalán nem mindig sikerül betartani őket, különös tekintettel a helyesírásra, már amennyiben az elütéseket is – egyébként helytelenül – ebbe a körbe utaljuk.

Egyébként a Fürst György (akinél visszataszítóbb politikust a rendszerváltás óta még nem hordott a hátán a magyar anyaföld) Rolls Royce-áról vagy a híres Bentley-ről szóló sztorik (amik, ha jól tudom, csodálatos olvasottságot hoztak az akkor még fiatalka 444-nek) népszerűsége is arról szólt nagyjából, amit az első mondatban írtam. Miszerint a gazdag ember tud csak igazán undorító lenni – már amennyiben undorító, hiszen ez minden ellenkező híreszteléssel szemben közel sem általános –, őt lehet tiszta szívből gyűlölni, az ő autójára felrakott kerékbilincset szórakoztató lefotózni, az ő pórul járását esik jól kiröhögni.

Egy Suzuki Swift hasonló helyzetben kit érdekel?

Mondjuk a Porsche sem sok a Rollshoz vagy a Bentley-hez képest, de mégis valami. Ja, ezt kb. egy órája lőttem a Hercegprímás és az Arany János sarkán.