Az indexes F√∂ldes Andr√°s Dantek√©nt mer√ľlt al√° a Keleti nemzetk√∂zi jegyp√©nzt√°r√°nak pokl√°ba.

A Th√∂k√∂ly √ļti oldalhaj√≥ban tal√°lhat√≥ p√©nzt√°rr√≥l m√°r √©n is rengeteg rosszat hallottam, de az a b√°beli zŇĪrzavar, a brut√°lis v√°rakoz√°si idŇĎ √©s a sz√°nalmas megold√°sok, amiket a M√ĀV sim√°n enged megval√≥sulni, t√©nyleg ijesztŇĎ. Vagy csak szerintem lenne alapvetŇĎ dolog egy nemzetk√∂zi jegyp√©nzt√°rban legal√°bb idegen nyelven besz√©lŇĎ embereket akalmazni?

Az eg√©szben az a legviccesebb, hogy a helyzetre van is megold√°s, nemzetk√∂zi jegyeket a p√°lyaudvar m√°s irod√°iban, illetve a Nyugatiban √©s a belv√°rosi, J√≥zsef Attila utcai p√©nzt√°rban is lehet kapni, csak errŇĎl √©ppen senki nem tud.

√Čn egy√©bk√©nt teljes sz√≠vembŇĎl meg√©rtem azokat, akik gyŇĪl√∂lnek vonatozni.

N√©h√°ny √©ve t√∂rt√©nt velem, hogy Velenc√©re akartam utazni BudapestrŇĎl, de a p√°lyaudvar fel√© menet elvesztettem a di√°kigazolv√°nyom, a jegyem viszont m√°r megvolt. BKSZ b√©rletem is volt, √ļgyhogy egy √ļt 280 forintba ker√ľlt, ha j√≥l eml√©kszem, a teljes √°r√ļ pedig ennek a dupl√°ja: 560. Volt m√©g √ļgy 20 percem a vonat indul√°s√°ig, √©s amekkora becs√ľletes marha vagyok, gondoltam, sz√≥lok a jegyp√©nzt√°rban, hogy teljes√°r√ļs√≠ts√°k a jegyemet. Azt viszont nem tudtam, hogy ez a folyamat nem √ļgy n√©z ki, ahogy az ember elk√©pzeli ‚Äď elveszik a r√©gi jegyem, adnak egy √ļjat, kifizetem a k√ľl√∂nb√∂zetet, mindenki boldog ‚Äď: egy eg√©sz ŇĪrlapot kellett kit√∂lteni a p√©nzt√°ros n√©ninek, mik√∂zben v√©gig engem dorg√°lt, hogy j√≥kor jut eszembe ez a dolog. H√°t eln√©z√©st.

Advertisement

Na mindegy, tudtam, mikor megy a vonatom, √©s egyre fesz√ľltebb lettem, ahogy k√∂zeledett az idŇĎpont. Alig 1-2 perccel az indul√°s elŇĎtt kaptam meg az ŇĪrlapot, √©s m√°r recsegett a hangosbemond√≥, hogy a Balatonmittudom√©nmicsoda fel√© indul√≥ vonat indul, pattanjuk f√∂l r√°. Az utols√≥ pillanatban el√©rtem, √©s boldogan rogytam le egy √ľl√©sre, a massz√≠v izzads√°g- √©s fŇĪszagba ‚Äď akkor kezdŇĎd√∂tt a Sound, √©n pedig kifogtam az egyik bulivonatot.

Kelenf√∂ld ut√°n azt√°n j√∂tt az ellenŇĎr, megmutattam a jegyem, mire mosolyogva k√∂z√∂lte, hogy ez csak Velenc√©ig j√≥, ott pedig nem √°ll meg a vonat. El√©gg√© megd√∂bbentem, mondtam is neki, hogy h√ļha, h√°t akkor rossz vonatra sz√°llhattam, sebaj, lesz√°llok Velence elŇĎtt, hol √°ll meg? Nem √°ll meg Velence elŇĎtt. Akkor, mondtam, lesz√°llok G√°rdonyban, az a Velencei-t√≥ partj√°n a legnagyobb √°llom√°s, ott a gyorsvonatok is meg√°llnak, nincs is messze Velenc√©tŇĎl. H√°t ott sem √°ll meg. Sz√©kesfeh√©rv√°ron √°ll meg.

Ezek ut√°n hi√°ba mes√©ltem el a sztorimat, nemcsak a p√≥tjegyet kellett kifizetni, meg is b√ľntettek sok ezer forintra. Ok√©, √©n voltam a barom, √©n hagytam el a di√°kom, √©n √ľltem rossz vonatra, de hogy mi lett volna, ha nem akarok teljes√°r√ļs√≠tani, vagy ha a jegy√°t√≠r√°si proced√ļra nem tart konkr√©tan negyed √≥r√°n √°t, az m√°r soha nem der√ľl ki.