Minszkben sem fenékig tejfel a gasztronómia, legalábbis ami a borkulturális leágazását illeti. Ezt a fényképen szereplő példányt két okból vásároltam meg: egyrészt a kadarka miatt, másrészt meg azért, mert a fehérorosz fővárosban palackozták őt.

Fehéroroszországról tudni kell, hogy messze a kultúrszőlő-termesztés északi határán túl terül el, innen nézvést fölöttébb érdekes, hogy a fővárosban pezsgő- és borkombinát működik. Az ilyesmi még szovjet találmány, Sampanszkoje-üzem sok helyütt előfordult, ahol nem feltétlenül kellett volna lennie, a feldolgozandó szőlőt-mustot messziről szállították helybe a nagyszerű tervgazdaság pompás keretei között.

Ami konkrétan ezt a száraz kadarkát illeti, a címkéjéről egyáltalán nem derül ki, honnét van a termés, és az sem, hogy melyik évjáratból származik, csak a palackozás dátumát jelölték meg, az aktusra tavaly novemberben került sor. Kevésbé tényszerű infók ellenben vannak, pl. olyanokat ígér az írás, hogy szép rubintos színe, gyümölcsös illata és bársonyos textúrája lesz a háromdolláros cuccnak.

A minszki pezsgő- és borkombinát hazudik, mint a vízfolyás. Meglepetés nem ért persze – hosszú évek óta próbálkozom ukrán borokkal is, nagy a gyakorlatom –, mert bár a színe valóban vörös volt ennek a dolognak, ám a szaga büdös, az íze pedig fogcsikorgatóan savanyú, összességében úgy ihatatlan szegénykém, ahogy van. Nem tudom, miért és kinek készítenek ilyeneket. Itt az ideje a borrendszerváltásnak Belaruszban!

Advertisement

Különös, hogy ez nemcsak itt nem akar végbemenni sehogy sem, posztunió egyéb utódállamai is éppígy kínlódnak vele, ukrán vagy orosz borokkal is teljesen értelmetlen kísérletezni, sőt moldáv és grúz agyrémekre is könnyű ráfutni, bár utóbbiakkal már szerencsém is volt egyszer-kétszer. Szemben a rengeteg balszerencsével.

Úgyhogy legyetek ti is óvatosak!