Meg az√©rt is, mert nincsen p√©nze. Azt m√©g nem tudja, hogy hova megy, merre √©s mit fog csin√°lni, de egy hossz√ļ Facebook-posztban kifejtette, hogy mi√©rt is teszi. Egy kalap alatt a zsid√≥z√°s, az iPhone-k√∂lts√©g, a telekad√≥, a parkol√°si b√ľntet√©s √©s a n√°cik szerecsenmozdat√°sa. A teljes poszt itt:

B√ļcs√ļlev√©l kicsit m√°sk√©pp‚Ķ‚Ķ.

Nagyon f√°jnak nekem azok a mondatok amelyeket le fogok √≠rni, de nem dughatom tov√°bb a fejemet a homokba. 15 lemez, sz√°mtalan rangos d√≠j ut√°n √ļgy d√∂nt√∂ttem, hogy befejezem itthoni tev√©kenys√©gemet. Ennek sz√°mos oka van.


Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás.


N√©h√°ny √©ve t√∂rt√©nt , hogy az utc√°n egy negyven k√∂r√ľli h√∂lgy amikor megl√°tott azt mondta ‚Äúte szem√©t patk√°ny‚ÄĚ √ögy √©reztem, a sz√≠vembŇĎl egy darab, kit√©pve ott gurult el az aszfalton. Azon gondolkodtam mif√©le gyŇĪl√∂let bujk√°l ma az emberekben, amikor √©n, aki nem vagyok politikus (n√°luk szakmai √°rtalom az ilyesmi), telev√≠zi√≥ interj√ļim sor√°n a gyermekeimrŇĎl besz√©ltem, zen√©mmel, vagy sz√∂vegeimmel, viselked√©semmel senkit nem b√°ntottam , ilyet v√°ltottam ki valakibŇĎl, aki feltehetŇĎen anya, vagy az lesz egyszer. Pedig engem legt√∂bben arr√≥l ismernek, hogy sok gyermekem van. M√©g ma is ott √°llok az utc√°n, megdermedve.


A mocskos zsid√≥z√°s, a n√°cik szerecsenmosdat√°sa, a politika kuf√°rkod√°sa az emberek l√©tezŇĎ elŇĎit√©leteivel, a m√°r szinte term√©szetes h√©tk√∂znapi terminol√≥gi√°v√° lett
bizonyos ‚Äúzsid√≥ h√°tt√©ruralomr√≥l, zsid√≥ bank√°rokr√≥l ‚Äú sz√≥l√≥ hazugs√°gok, √∂sszeesk√ľv√©selm√©letek √©s ezzel egyidej√ľleg a j√≥l bev√°lt bŇĪnbakk√©pz√©s √°ltal√°noss√° v√°l√°sa , a folyamatos cig√°nyoz√°s, buziz√°s miatt r√©g√≥ta fontolgattam a t√°voz√°st. De van egy ‚Äúguly√°s feelingem‚ÄĚ, mint ahogy egy Klauz√°l t√©ri s√≥let √©let√©rz√©sem is. Az anyanyelv, a haz√°m ir√°nti forr√≥ szeretetem, a k√∂lt√©szet, az irodalom, Bart√≥k, Kod√°ly, J√≥zsef Attila, Kosztol√°nyi, √©s a t√∂bbiek, idek√∂tnek. Szakmailag soha nem volt szerencs√©m. M√°s h√≠res elŇĎad√≥kat k√≠s√©rtem, egy m√©terrel a h√°tuk m√∂g√∂tt, √©s ennek szimbolikus jelentŇĎs√©ge is volt.


A m√°sodik vonalban sz√ľlettem, √©s ott is maradtam. K√©sŇĎbb a saj√°t l√°bamra √°lltam. De a R√°di√≥k nagyon keveset j√°tszott√°k a dalaimat, emiatt nem lehettek sl√°gerek azok. Az eleny√©szŇĎ sz√°m√ļ koncertek hely√©t √°tvett√©k a vend√©gl√°t√≥ helyek √©s a c√©ges, sonkatekercs mell√© j√°tszott al√°festŇĎ zen√©k. Ut√°ltam, ahogyan h√°tat ford√≠tva zab√°ltak j√≥l√∂lt√∂z√∂tt h√∂lgyek, urak, akik felett√©bb leszart√°k a produkci√≥t. Ma m√°r ezeket visszas√≠rom, mert j√°t√©k k√∂zben a sz√°mlak√∂nyvemre koncentr√°ltam, a csal√°domat tartottam el abb√≥l, hogy a mŇĪv√©szetemet a kaszin√≥toj√°s mell√© felszolg√°lt√°k. De ma m√°r nincsenek ilyenek. A c√©gek csŇĎdbe mentek, de addig m√©g gyorsan, a helyemet √°tvett√©k a napi rendszeress√©ggel jelentkezŇĎ tehets√©gkutat√≥nak √°lc√°zott val√≥s√°gshowk hŇĎsei, akik h√°rom percig t√ľnd√∂k√∂lnek, de ut√°nuk folyamatosan j√∂n az ut√°np√≥tl√°s, √©s mivel tehets√©gekben rendk√≠v√ľl gazdag orsz√°g vagyunk, kil√°t√°s sincs arra, hogy az elk√∂vetkezŇĎ 30 √©vben ne takarja ki valaki n√©h√°ny percre a napot. Koncertek nincsenek. Felk√©rnek, azt√°n lemondj√°k.


√Ėt √©vente csin√°lok bar√°ti seg√≠ts√©ggel, saj√°t szervez√©sben egy-egy nagyobb produkci√≥t, de k√©t h√≥nap pr√≥ba, felk√©sz√ľl√©s ,az √©letmŇĪvem bemutat√°sa ut√°n kicsit zsebbe kell ny√ļlnom a v√©g√©n, miut√°n mindent kifizettem. Maradnak a vend√©gl√°t√≥ helyek, ahol mikroszkopikus √∂sszegeket fizetnek, √©s n√©ha m√©g abb√≥l is alkudnak. Volt egy nagyon j√≥ sz√≠nh√°zi √∂tletem is , de senkit nem √©rdekelt, de m√©gcsak vissza se h√≠vtak, hogy ezt elmondj√°k nekem.

Az √©letem sor√°n √∂sszegyŇĪjt√∂tt javaimat eladtam, amit mind fel√©lt√ľnk. Zongora, ami sokat jelentett nekem, git√°rok, amelyeket a sp√≥rolt p√©nzembŇĎl vettem. N√©h√°ny hete egy 30 √©ve d√©delgetett 66-os Stratocaster git√°rt√≥l v√°ltam meg, amelynek elad√°sa(nagy √©rt√©k) pont egy h√≥napi meg√©lhet√©s√ľnket bitos√≠totta. Pedig nem √©l√ľnk nagy l√°bon. Ez nem norm√°lis dolog. Ez az orsz√°g √©lhetetlenn√© v√°lt . √Črt√©ktelenn√© v√°lt az √©rt√©k. Felment az √°ra a selejtnek. A gyermekeim az iskol√°ban akkor vannak megdics√©rve, ha mozdulatlanul √ľlnek a padban, mint a robotok. Az ablak akkor ny√≠lik ki automatikusan, ha a mŇĪszer oxig√©nhi√°nyt jelez . Igazgat√≥i intŇĎt kapnak jelent√©ktelen cs√≠nyek√©rt. A zeneiskol√°ban (ahol zen√©vel eleny√©szŇĎen keveset foglalkoznak) lelkip√°sztori jellemz√©st k√©rnek, √©s v√°lasztanunk kell ,hogy hittanra j√°runk, vagy etik√°ra, amivel alaposan k√∂r√ľl tudj√°k rajzolni, mindenki identit√°s√°t. Folyamatos Apeh szorongat√°sban vagyunk , 3 havonta inkassz√≥znak ,mert a Bt. K√∂lts√©geit ha van bev√©telem, ha nincs, fizetnem kell. De idŇĎnk√©nt j√∂n 20 ezres parkol√°si b√≠rs√°g, eladhatatlan z√°rtkerti ingatlanon l√©vŇĎ haszn√°lhatatlan sufni ut√°ni 40 ezres √©p√≠tm√©nyad√≥, elviselhetetlen telefonsz√°ml√°k, 3 Ft 50 fill√©r√©rt vett I phone ‚Äďok amik a hŇĪs√©gnyilatkozat lej√°rta ut√°n (pont amikorra sz√©tesnek) 300 000 Ft-ba ker√ľlnek. B√ľntet√©sek , 71 ezres g√°zsz√°mla, 30 ezres villanysz√°mla √©s kocsira felvett 5 √©ve fizetett frankhitel (amibŇĎl m√©g 1 √©v h√°travan) pedig amikor megvettem m√°r 200 000 km volt benne. A h√°z ugyan tehermentes, de b√°rmikor r√°terhelik a tulajdonlapra, esetleg valamilyen kifizetetlen sz√°mla miatt, √≠gy ak√°r mi is hajl√©ktalanok lehet√ľnk. 6 kiskor√ļ gyermekem van, de igaz√°b√≥l a j√∂vŇĎk√©pem kb egy h√©tre elegendŇĎ √©s az is el√©gg√© les√ļjt√≥. Nemcsak a j√∂vŇĎtŇĎl f√©lek m√°r, hanem a jelentŇĎl.


Ez√©rt √ļgy d√∂nt√∂ttem, hogy elindulok valamerre. M√©g nem tudom igaz√°n merre. D√©l fel√©, vagy ink√°bb √©szakra? Siker√ľl-e, vagy nem? 57 √©ves vagyok. Ennyi idŇĎs kor√°ban ap√°m m√°r v√°gta a centiket a nyugd√≠jhoz. Nekem se nyugd√≠jam nem lesz, se centim.
Nem vagyok hajland√≥ korrump√°lni, vagy p√°rtokhoz, politikusokhoz d√∂rg√∂lŇĎdzni. Nem vagyok k√©pes k√∂nyvet √≠rni ‚Äúhogyan vesz√≠tettem el a sz√ľzess√©gemet‚ÄĚ .Nem tudok tan√≠tani ,nincs t√ľrelmem hozz√°,mert folyamatosan arra gondolok,mi√©rt kell ezzel k√≠nl√≥dnom, vannak n√°lam sokkal k√©pzettebbek, akik n√°lam ezt jobban csin√°ln√°k, amihez meg √©n √©rtek,, azt meg nem csin√°lhatom.


Egy m√°sik orsz√°gban kell valahol megh√ļznom magam egy ideig, √©s b√≠zni abban , hogy van olyan hely a Vil√°gon, ahol √©rt√©kelik amit √©n tudok. Mert itt nem, ezzel jobb szembes√ľlni. A git√°romba kapaszkodok, mint egy haj√≥t√∂r√∂tt. De nem az√©rt √≠rom ezeket, mert sajn√°ltatni akarom magam, Isten ŇĎrizz! Megoldottam mindig, √©s most is meg fogom. B√≠zom a tehets√©gemben. Id√°ig mindig √©n tartottam a lelket a bar√°taimban, bizonyos ‚Äúnaps√ľt√©srŇĎl, meg mad√°rf√ľttyrŇĎl‚ÄĚ besz√©ltem,de m√°r nem tudok ilyen okosakat mondani. Musz√°j visszakapnom a rem√©nyt, a j√∂vŇĎk√©pet, a mosolyt, hogy gyermekeimre √ļgy n√©zhessek, ahogy n√©h√°ny √©ve.


√Čs mik√∂zben ezt √≠rom, kisl√°nyom R√≥za idehozott egy pap√≠rt ‚ÄúBoldog H√ļsv√©tot apu‚Ä̂Ķ