Remélem, kivasaltátok már az inget és bekészítettétek a kölnivizet (ha fiúk vagytok), illetve megterítettétek az asztalt (ha lányok), ideje kezdődnie a bulinak, már ha nem tart hajnal óta.

A feleségem szokta mesélni, tiszta horror, hogy náluk az aprók tényleg napfelkeltekor indultak az apjukkal, úgyhogy az anyukák kiurgasztották a kiscsajokat az ágyból időnap előtt, és úgy félálomban rángatták fel rájuk az ünneplőt, mert a legényeket illő módon kellett fogadni. Mifelénk nem volt ilyen, ráértünk dél körül elindulni, pedig nem volt kicsi a feladat. Szomszédok, rokonok, nagyon közeli rokonok, húsz-huszonöt hely minimum, volt mit összelogisztikázni, és kihagyni nem szabadott senkit, sértődés lett volna belőle. Hatalmas hidegtálak vártak mindenhol, sonka, fasírt, rántott hús, tojás, enni, csipegetni mindenhol kellett, nem is értem, hogy lehetett végigtolni egy ilyen túrát károsodások nélkül. Később, tizenöt-tizenhat éves korunk környékétől már nem az volt a téma másnap, hogy összejött-e az új biciklire való, hanem hogy ki mennyire rúgott be a házibortól. Az a kicsi nem árthat meg, mondták a nagynénik, az osztálytársak szülei meg pláne.

Érettségei után azonban elkerültem otthonról, és többé lényegében nem locsolkodtam, üzemszerűen legalábbis. Pedig már csak egy sonkateszt végett is érdekes lenne kipróbálni.

Az év kapufáját egyébként a bilbaói Aduriz lőtte tegnap a Barcelonának, még 0-0-nál. Majd ugyanő csak megszerezte a vezetést a második félidőben, de Messiék végül összekapták magukat, két perc alatt fordítottak, azaz három bukott meccs után nyertek, 2-1-re. Ezt én végül is nem bánom, mert egy barátom, aki nagyon átéli a Barcát, végre örülhet.