Tegnap este megnéztem az Andrej Rubljovot, és utána lecsapott rám az igazi kulturális sokk.

A film persze jobb, mint valaha ‚Äď utolj√°ra kb. h√ļsz √©ve l√°ttam, tiszta k√∂lt√©szet az eg√©sz, amire mostan√°ban megint fog√©kony vagyok ‚Äď, viszont ut√°na akartam n√©zni n√©h√°ny apr√≥s√°gnak. √ćgy jutottam el a tarkovszkij.hu oldalra. Ezt ismertem r√©gen, t√°n j√≥ t√≠z √©vvel ezelŇĎtt olvastam ott egy sz√©p dolgozatot az Andrej Rubljovr√≥l. Na azt m√°r nem tal√°ltam meg, azt tal√°ltam helyette, amit l√°ttok az elsŇĎ k√©pen, meg a m√°sodikon, meg a linkre kattintva.

√Čn nem annyira √©rtek az internethez, de aki igen, mes√©lje m√°r el, hogy egy ilyen k√ľl√∂n√∂s burj√°nz√°s minek a k√∂vetkezt√©ben k√∂vetkezhet be.

Egy√©bk√©nt a m√©g ott l√©vŇĎ tarkovszkijos sz√∂vegek egy r√©sze is igen m√≥k√°s. Ez a kedvencem:

Az 1966-ban forgatott Andrej Rubljov filmje miatt, az alkot√≥i sz√°rnyal√°sok k√∂vetkezt√©ben √©rt√©k bizonyos kellemetlens√©gek, ami ellen harcolnia kellett. Azonban a film forgat√°sa k√∂zben ism√©t r√°tal√°lt a szerelem Larisza Kizilova szem√©ly√©ben, akitŇĎl fia is sz√ľletett a k√©sŇĎbbiek sor√°n.

Advertisement

Mondjuk mindenkit értek már bizonyos kellemetlenségek, amik ellen harcolni kellett.

Mindazon√°ltal a filmmŇĪv√©szet √∂r√∂k!