Mindig is r√ľhelltem a naptejet, ezt a hideg kr√©met, amit az ember a felhev√ľlt test√©re ken ny√°ron, csak az√©rt, hogy m√©g jobban ragadjon az am√ļgy is izzaszt√≥ hŇĎs√©gben. Igaz, napozni sem szoktam. Ez a vide√≥ viszont remek elrettent√©s az √∂sszes hozz√°m hasonl√≥ fanyalg√≥nak.

Thomas Leveritt a kisfilmj√©ben ultraviola f√©ny seg√≠ts√©g√©vel mutatja meg j√°r√≥kelŇĎknek azokat a szabad szemmel m√©g nem l√°that√≥ s√©r√ľl√©seket, amelyeket a napf√©ny okoz. Nem is gondoltam volna, hogy az UV alatt mindenki r√°ncos √©s szuperszeplŇĎs!

Az igaz√°n √©rdekes r√©sz viszont akkor k√∂vetkezik, amikor az emberek bekenik az arcukat a naptejjel, √©s v√©gre bebizonyosodik, hogy m√°sra is j√≥ ez a kellemetlen ny√°ri paszta, mint a test√ľnk √∂sszeragacsoz√°s√°ra.

M√©g az is lehet, hogy legk√∂zelebb, amikor kimegyek a napra ‚Äď holnap m√°r s√ľtni fog megint ‚Äď, bekenem magam. M√°sokon tetszik a szeplŇĎ, de magamon ut√°ln√°m.

Advertisement

via: DesignTAXI/Mashable