Egy h√©tig nem j√°rt bent a szerkesztŇĎ, megviccelt√©k a koll√©g√°i, mindent telragasztottak macsk√°val. √Čn egyszer bezzeg egyszerŇĪen az √≠r√≥asztalhoz pillanatragaszt√≥ztam minden t√°rgyat Szab√≥ "Szab√≥z√©" Zolt√°n √≠r√≥asztal√°n.

Annyira adja mag√°t, hogy az ember meghekkelje a szabads√°gon l√©vŇĎ koll√©g√°ja √≠r√≥asztal√°t, hogy a jelens√©g gondolom egyidŇĎs magukkal az √≠r√≥asztalokkal.

Csokosluli egy h√©t ut√°n ment be √ļjra ezen a s√∂t√©t h√©tfŇĎ reggelen, de kap√°sb√≥l felder√ľlt a cuccait ellepŇĎ macskany√°jat l√°tva. J√≥ √©rz√©s lehet, ha √≠gy foglalkoznak az emberrel a koll√©g√°i.

Szab√≥ Szab√≥z√© Zolt√°n indexes szerkesztŇĎnek √©s facebookos kamunovella-√≠r√≥nak is klassz lehetett, amikor, m√©g riporter kor√°ban az utols√≥ sz√©tsz√≥rt apr√≥p√©nzig mindent hozz√°ragasztottam az indexes √≠r√≥asztal√°hoz. EbbŇĎl is l√°tszott, hogy a fi√ļk m√°sok, mint a l√°nyok, Zolt√°n ugyanis egy√°ltal√°n nem volt olyan meghatott a padszomsz√©di gondoskod√°st√≥l, mint Csokosluli. SŇĎt, pattogott! Pedig el√©g nagy munk√°m volt benne, rengeteg apr√≥ csetreszt tartott a sz√°m√≠t√≥g√©pe k√∂r√ľl.