Meg voltam győződve róla, hogy olyan balfék vagyok, hogy mindig elbukom a fontos meccseket. Mármint szurkolóként. Hiszen ha szinte mindig a kevésbé esélyesek mellé állok – legalábbis úgy képzelem –, akkor ennek így kell lennie. De utána számoltam, és kiderült, hogy nincs így.

Persze a történet azért árnyaltabb, mint amilyennek elsőre látszhat, a győzelmek és a vereségek aránya ugyanis 4-1. Vagyis a 10 döntőből – 1978 óta egészen tegnap estig – 5 lényegében nem érdekelt. Magyarán, addigra minden olyan válogatott elhullott, amelynek akár csak minimális intenzitással is drukkolni tudtam volna. Íme a stat:

1978 – Argentína–Holladia 3-1, elbuktam
1982 – Olaszország–Németország 3-1, megnyertem
1986 – Argentína–Németország 3-2, nem érdekelt
1990 – Németország–Argentína 1-0, nem érdekelt
1994 – Brazília–Olaszország 0-0, 11-esekkel a brazilok, nem érdekelt
1998 – Franciaország–Brazília 3-0, megnyertem
2002 – Brazília–Németország 2-0, megnyertem
2006 – Olaszország–Franciaország 1-1, 11-esekkel az olaszok, nem érdekelt
2010 – Spanyolország–Hollandia 1-0, nem érdekelt
2014 – Németország–Argentína 1-0, megnyertem

Advertisement

Egyszer-egyszer nyertem tehát futball-vb-t az olaszokkal, a franciákkal, a brazilokkal és a németekkel, és csak egyet vsztettem el, komoly probléma, hogy éppen az elsőt, amikor pedig nagy szükségem lett volna arra, hogy egészségesen fejlődjön bennem tovább a gyermeki lélek. Viszont még ennél is érdekesebb, hogy pont a németeket kétszer is levertem, mint üveges tótnak a hanyattesés. Ebből is látszik: akkora szélkakas vagyok, mint a templomtorony.

Na de van olyan köztetek, aki többet nyert négynél, és kevesebbet vesztett el egynél?

Fotó: Matthias Schrader/AP