A cubicle-√∂s iroda m√©g √©let√©ben is el√©g nyomaszt√≥, de k√∂lt√∂z√©s ut√°n k√ľl√∂n√∂sen h√°tborzongat√≥. Az elv√°laszt√≥falak koszos √°rny√©ka, az emberek koszos foltjai, a tudat, hogy egy csom√≥ ember ezeken a koszos kis foltokon t√∂lt√∂tte napjainak z√∂m√©t, tal√°n √©vekig.

A k√©pet egy budapesti irodah√°zban k√©sz√≠tettem, √©n is dolgoztam ilyenben r√∂vid ideig, h√°t nem egy vid√°m k√∂rnyezet. De √≠gy √ľresen √©s elhagyatottan csak menek√ľlni akartam. Aki mondjuk k√∂z√©pen √ľlt √©s reggelre j√°rt, az november √©s m√°rcius k√∂z√∂tt val√≥sz√≠nŇĪleg nem tal√°lkozott naps√ľt√©ssel, csak h√©tv√©g√©n, ha √©pp tiszta volt az idŇĎ.

A cubicle-√∂s irod√°t eredendŇĎen j√≥ sz√°nd√©kkal tervezte Robert Propst, ugyanann√°l a Herman Millern√©l, ahol a csod√°latos Eames Lounge fotel is k√©sz√ľlt. Az Action Office n√©ven √°rult irodab√ļtor-rendszer az √≠r√≥asztalok tengere alkotta nyitott l√©gterŇĪ irod√°kban volt hivatott szem√©lyesebb, intimebb kis tereket adni a dolgoz√≥knak, azt√°n ez a kellemetlen valami lett belŇĎle.