“Csáó – a kifejezés véletlenül sem Manu Chao nemzetközi hírnévnek örvendő muzsikus nevéből ered. Afféle lesajnáló elköszönés.” Nagy titokban a Napi Gazdaság/Magyar Idők lett a legjobb magyar vicclap, egyfajta Új Matula Magazin.

A nyár divatos szófordulatairól olyan cikket írtak, amit kivágva fogsz a pénztárcádban hordani, hogy este ennek a segítségével pasizz/csajozz! Ami talán még ennél a cikknél is jobb!

Az mindig fergeteges, ha egy szubkultúrát eltartott kisujjal bámuló külsősöknek magyarázzák az adott szlenget, hát még akkor, ha ezt kormányzati szöveg-előállítók teszik idősebb olvasótáborukkal. Az ifjúsági magazinos nyelvezet és a jobbos-kormánypárti csendőrhumor legszebb találkozása ennél a szócikknél érhető tetten:

Lakatoswellhello – általában a társaságban a suttyó karakterét betöltő figurára értendő/ragasztandó. Bizonyos vélemények szerint a Lakatos név eredete teszi negatív értelmezés áldozatává ezt a szókapcsolatot, mások szerint a Wellhello. Mindenki ítélkezzen saját meglátása szerint.

Advertisement

A következő pontnál heves szakmai és emberi szolidaritást éreztem szegény kormányzati életmód-újságírókkal, hiszen milyen élete lehet annak, akinek az jut eszébe a csajozás kimaxolásáról, hogy:

Kimaxolni – kihozni egy adott témakörből a maximumot. Például: Peti tegnap este kimaxolta az udvarlást a fesztivál területén. Értsd: összehányta magát.

Az is aranyos azért, hogy a hivatalos kormányifjúságnak egyáltalán eszébe jut az udvarlás kifejezés egy fesztivál összefüggésében. A nem kormánypártiság egyik előnye, hogy az ember nyugodtan bekúrhat és ocsmánykodhat, mint egy primitív civil.

Advertisement

Azért pláne jár az Arany Cronutokkal Díszített Trendszetter Emlékérem Poirot fokozata, hogy az ügyes szerző máris leírta ezt a vadonatúj, július utolsó hetében elterjedt szlenget:

Tré – baj, rossz, nyomorúság.

A következő szócikknél egy szót sem értettem, csak azt, hogy a nagymami nagyon berúghatott szegényke:

Flash/nagyon flash – olyasmi, mint a trip, csak ez többnyire minden esetben vagány. Pl. egy lánnyal flashelünk – találunk vele, vagy ahogy nagymami mondaná: talál a szó.

Advertisement

A most következőt sem tudom hová tenni, arra tudok gondolni, hogy a szerzőt valamikor nagyon megalázták egy furcsán hagsúlyozott csaózással, ami azóta is marja a lelkét:

Csáó – a kifejezés véletlenül sem Manu Chao nemzetközi hírnévnek örvendő muzsikus nevéből ered. Afféle lesajnáló elköszönés, szevasztok, sehol se vagytok.

A vége táján pedig az kezdett mocorogni bennem, hogy mi van, ha ezt a cikket Harrach Péter írta igazából, kicsit benyomva. A következőket olvasd ezzel a szemmel!

Bulika – igen, ez a buli kicsinyítőképzős verziója. Mert simán bulit mondani manapság már tré. (Vágod, ismét használtunk egy tanult szót…)

Veretés/csapatás – parti, nyomulás, kocsmázás, fesztiválozás. Használd felszólító módban, hogy még menőbb légy. Pl. így: Veressük! Csapassuk! Vagy esetleg a Grófo-verzsönben, így ni: veretési, csapatási.

Advertisement

A zárómondat pedig annyira csapatási, hogy egyből leákosoztam magam:

Szeptemberben érkezünk az őszi kollázzsal, hogy véletlenül se maradjanak le semmiről, és mindig legalább annyira menők lehessenek, mint a Wellhello vagy mint Sanyika a Ba­róti Star TV-ből.