Jól megírt, klasszul szerkesztett, lendületes és szellemes könyv Az elszúrt idő nyomában, egy bajom van vele összesen, a magyar címe. Ilyesfajta vicceskedést én eddig csak a filmcímek hülyére fordításánál tapasztaltam, de mindegy, a lényeg úgyis az, hogy Jennifer Egan remek szerző.

Több generáción keresztül viaskodnak benne emberek azzal, hogy már semmi sem olyan, mint régen, de nem sokat nyavalyognak direktben, az olvasó saját maga jut el a megfelelő következtetések levonásáig és a felmerülő tanulságok megfontolásáig. Okosan pörögnek az egymásba fonódó történetek, az egyik fejezet főhősei mellékszereplők lesznek egy másikban, vagy akár el is tűnnek hosszabb időre, hogy később megint felbukkanjanak és tovább árnyalódjanak. A hatvanas évek környékén kezdődik minden, és valamikor a közeljövőben fejeződik be, és mindeközben a klasszik rockandrolltól a punkon, a grunge-on és a mit tudom én mi mindenen át eljutunk egészen a roppant különös csendekig. Végig úgy olvastatják magukat az oldalak, hogy csak.

Először Bret Easton Ellis Glamoramája jutott eszembe róla, de aztán rájöttem, hogy Jay McInerney nagyobb szabású regényeire emlékeztet inkább. Ugyanis nem gonosz vagy durva egy cseppet sem, könnyed és elegáns keretek közt üzeni, hogy úgyis mind meg fogunk halni.

Addig viszont még élünk, úgyhogy olvassatok mindennap!