Azt azért nem mondhatni, hogy vizuális forradalom zajlott volna le hirtelen, meg hogy az apja sem ismerne rá, inkább csak szolid visszarendeződést figyelhetünk meg. Kisebbek lettek a betűk és a képek, kevésbé szellős és tagolt a címlap, ilyenek történtek vele.

Majd a kedves júzerek eldöntik, hogy jó-e az irány, vagy sem. Én egyébként tavaly júniusban – te jó ég, alig több, mint egy év telt el azóta – biztos voltam benne, hogy valami csodaszép cuccot hoztunk össze – ugyesen megelőzve ráadásul legfontosabb riválisunkat –, de az olvasótábor nem kis része nem feltétlenül értett egyet velem. Mindenki, akinek hiszek, akinek adok a véleményére, viszont igen, úgyhogy nem is bizonytalanodtam el, de kivárni, hogy esetleg beérjen a meló gyümölcse, nem volt már időm. Mondjuk az egy nagyon nagy változtatás volt az Origo korábbi arcához képest. Lehet, hogy az emberek nem szeretik a forradalmakat?

Szabó Zoltán, az Index vezéralakja a korrekciók láttán már tegnap másolással vádolta az Origo dizájnereit a tumblr-jén, de ebből csupán visszafogott szalonvita kerekedett.

Advertisement

Ebben a pillanatban azonban történt egy érdekes dolog: belenéztem az Index impresszumába – hogy tudjam, micsoda is most pontosan Szabózé –, és nem találtam benne szinte semmit! Korábban ott volt minden munkatárs egyenként felsorolva, mailcímmel meg mindennel. Mi történhetett??? Rejtély!!!

Ha már itt tartunk, az Origo közben átírta a maga impresszumát, bekerült a felelős szerkesztők közé Tevan Imre, rajta kívül pedig tizenhárom olyan nevet számoltam össze, akik az én időmben még nem dolgoztak a szerkesztőségben. Az élet megy tovább!