A Mandiner bukkant rá hirtelen a kereszténydemokrata pártelnök 2008-ban kiadott verseire, aztán kiderült, hogy fent van az egész kötet az interneten. Az Egyenes úton c. mű nemcsak költészetet tartalmaz.

Hanem sok minden mást is, parlamenti beszédeket, tanulmányokat, interjúkat nagy mennyiségben, egyebek közt olyan meghatározó témákról, mint a cölibátus, a melegházasság, Gyurcsány Ferenc vagy az SZDSZ. Gyorsan átpörgetve a közel kétszáz oldalt a legmegkapóbbnak azt az interjúrészletet találtam, amelyből kiderül (ezt eddig nem tudtam, kövezzetek meg, ha ti igen), hogy Semjén és Bayer Zsolt publicista osztálytársak és jó barátok voltak a gimnáziumban, szívesen torpedóztak az utolsó padban, és egy alkalommal rettenetesen berúgtak a hajógyári-szigeti Fekete Bárányok-koncerten, tizennégy évesen. Semjénnek rengeteg Pink Floyd-lemeze is volt, ám egyszer csak fehérre meszelte a szobáját, és kirakott egy feszületet az íróasztala fölé. Nagyon szeretem az ilyen emberi történeteket, nem viccből mondom, ráadásul mit meg nem adtam volna, ha nekem is meglettek volna ezek a sok-sok Pink Floydok.

Na mindegy, a versek a könyv végén találhatók, szkrollozni kell értük nem keveset. Sajnos nem frissek, nem az érett férfi lelkéhez visznek közelebb, még a nyolcvanas években írta őket a költő, amikor jószerével csak kereste a helyét a világban. Ám ahogy a szerkesztők fogalmaznak: míg Semjén később "a politika vaskos realitásai felé fordult, a közösség tagjai olvasták és őrizték ezeket a műveket." Úgyhogy így kell hozzáállni szerintem, bölcs derűvel, megbocsátóan, nyitottan a rezdülésekre. A ciklus címe: Sub specie aeternitatis. A mérce az örökkévalóság, hogy lehetne ennél kevesebb.

Miután az Isten vasvesszőjét a Mandi már ellőtte, ízelítőképpen álljon itt az Intelem c. négysoros:

A pásztor,
kinek nem pásztora
a legkisebb bárány,
már közelít a farkashoz.

A többiért kattintsatok.

(a fotót is a kötetből vettem, az alkotót ábrázolja gimnazista korában)