This is a platform for User Generated Content. G/O Media assumes no liability for content posted by Kinja users to this platform.

Ennyire világhírű még soha nem lett egyetlen magyar bor sem

Illustration for article titled Ennyire világhírű még soha nem lett egyetlen magyar bor sem

Tényleg. Megvan a borkészítés Szent Grálja. Sőt-sőt: a magyar rozé lehet a hiányzó láncszem a nyugati borkereskedelemben. Azt mondjátok, ekkora nagyotmondással még nem találkoztatok?

Advertisement

Én sem. Húsz éve olvasgatok híreket és közleményeket a magyar borok nemzetközi sikereiről, úgyhogy edzett vagyok ebből a szempontból. Abban nem találok már semmi különöset, ha egy – akár nagyon, akár kevésbé jegyzett – borversenyen szerzett ezüstéremről azzal küldenek anyagot, hogy a szóban forgó bor lett a második legjobb a világon. Hiszen menet közben megtanultam, hogy ezeken a rendezvényeken akár a mezőny negyede-harmada is kaphat aranyat, az ezüst tehát sokszor a középmezőnyt vagy annak elejét jelenti – és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az igazán jegyzett birtokok soha nem versenyeztetnek semmit.

De ez a Szent Grál és ez a hiányzó láncszem új minőség.

Annyi történt ugyanis, hogy egy úgynevezett szakértői rozékóstolón – amit tényleg egy komoly és ismert ember, bizonyos Elizabeth Gabay Master of Wine szervezett – holtversenyben második lett az alföldi Koch Pincészet egyik bora. Ez egyébként igazán szép dolog, még úgy is, hogy az anyagból nem derül ki, hány bort kóstoltak a szuperszájú mesterítészek.

Advertisement

Mindenesetre ennyiből sikerült levonni és megfogalmazni például ezt:

Régóta foglalkoztatja a boros szakmát, hogyan lehet férfias italt faragni a rozéból: a testesebb vörösborhoz szokott nyugat-európai fogyasztók ugyanis túlzottan nőiesnek találták eddig ezt az italt. A minap azonban – miután provence-i és olasz rozékat utasított maga mögé egy magyar kékfrankos rozé a neves francia bortermelők és amerikai szakírók által elnökölt vakteszten – a szervező Master of Wine szerint megtalálhatták a kulcsot: a magyar rozék meghódíthatják a könnyebb nyári boroknak még ellenálló vörösborpárti nyugati borisszák szívét.

Advertisement

Valamint összerakni egy ilyen bekezdést:

Amint azt a szervező Elizabeth Gabay elmondta, az összes résztvevő lelkesedett a hajós-bajai Koch kékfrankos rozé szép, nyári gyümölcsös ízeiért, a frissességéért és a jó egyensúlyért, miközben egyetértettek abban, hogy az nem hasonlít a provence-i rozékra. A szakember szerint, az ilyen jellegű – és előnyös árú – rozéknak biztos piacuk lehet Nyugat-Európában is. A magyar piacot jól ismerő Master of Wine úgy véli, hogy bár Magyarországon a borfogyasztók fele szinte csak rozét iszik, addig a kontinens nyugati felén még sokan ódzkodnak ettől a borfajtától, és ragaszkodnak a vörösborhoz. Gabay szerint azonban ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a piac a „gyengéd”, lágy rozékhoz szokott, míg a magyar rozék erényei közé éppen hogy a nagyobb test, a ropogós gyümölcsösség és a magasabb savtartalom tartozik. A vörösborhoz szokott fogyasztók ezért a magyar rozék segítségével könnyebben „megtéríthetők” a rozéivásra.

Advertisement

Hát azt majd megnézem jól, amint a magyar rozé szétrobbantja a globális vörösborpiacot.

A magyarok egyébként tényleg annyi rozét isznak újabban, hogy csoda, hogy bele nem gebednek. A jelek szerint ehhez sem értek, hiszen már legalább tíz éve azt hittem, hogy túl vagyunk a műfajban a csúcson, oszt egyáltalán nem, őrületes a növekedés évről évre.

Advertisement

Van is tippem, hogy miért, de ebbe most nem szeretnék belebonyolódni.

A Koch Pincészetre visszatérve: ez a korábbi élményeim alapján általam nem különösebben kedvelt borászat igen intenzíven nyomul az utóbbi időben, ez azonban eddig nem hozott lázba. A nagyotmondó közlemények magasabb értelmét bizonyítja ugyanakkor, hogy annyi ignore után most posztot írtam róluk, sőt az is lehet, hogy ezt a rozét is megkóstolom. Vagyis végső soron elérték a céljukat – akkor is, ha kinevettem őket –, így kell ezt csinálni ezek szerint.

Share This Story

Get our newsletter