Napra pontosan hetven éve ért véget Budapest ostroma, ami most rossz hír is nekünk. Azért, mert holnap véget ér az Utolsó percek tumblr, amely napról napra követte a történéseket – feljegyzések és naplójegyzetek alapján –, de sajnos február 14-én abbahagyja.

Pedig valószínűleg nemcsak engem érdekelne, mi történt még az ostrom utáni hetekben, arról sokkal kevesebb információ van egyébként is, pedig biztos nem egyik pillanatról a másikra tért vissza az élet a normál kerékvágásba. De majd talán egyszer ez sem marad el.

Nekem ráadásul meglepetéssel szolgált ma a blog, hiszen a Cinken már emlegetett nagyapám feljegyzései is szerepelnek a mai bejegyzésben. A Csalogány és a Kapás utca sarkán laktak akkor, a négyéves nagynénémmel, és nagyanyámmal, aki öt hónapos terhes volt az apámmal:

Reggelre megszűnt a lövöldözés. Feljöttünk az óvóhelyről. Késő délután láttuk az első orosz egységeket, amelyek tagjai közül négyen betódultak a házunkba. A buzgó légóparancsnok már a kapuban üdvözölte őket, csak akkor hűlt le a lelkesedése, amikor elvették a karóráját. A nagy óvóhely lakói kedveskedve invitálták az oroszokat egy pohár borra. A nagy nyájaskodás alatt előkerült egy harmonika, énekelni kezdtek és ugrabugráltak a nők körül, majd eltávoztak. Mi, a kis óvóhely lakói nem vettünk részt a nagy barátkozásban, féltünk. Éjjel visszajött két orosz, és az egyik fiatalasszonyt elcipelték. Szegény hajnalban jött vissza, rettenetes állapotban. Senki se kérdezte, mi történt.

Advertisement

A nagyanyám terhessége sem riasztotta el az oroszokat, hogy őt is beállítsák hullákat takarítani a Széll Kálmán tér és az Ostrom utca környékéről, de ezt már csak a családi elbeszélésből tudom, ahogy azt is, hogy a nagyapám kétszer is megszökött malenkij robotról – hasonló sztorik valószínűleg a legtöbb magyar családban vannak.

Abba végképp nem is merek belegondolni, hogy pont az a környék, ahol lakom (a Vérmező és a vár alja), volt a legelkeseredettebb harcok színtere. Viszont 1945. február 13-án joggal kiabálták a katonák, hogy "Buda kaput!" – hiszen a város végleg a szovjetek kezére került.