Ingyen adt√°k a gomb√≥cot egy k√∂vesk√°li √©tteremben a meccs ut√°ni napon. √Čletem szop√°sr√≥l szop√°sra.

Az √©n 1-8-as eml√©kem egy SMS, amit a Vil√°g Legjobb M√°ty√°skir√°lyos K√∂nyv√©nek SzerzŇĎj√©tŇĎl, Kov√°cs P√©tertŇĎl kaptam szombaton, egy nappal az √ļj Moh√°cs ut√°n:

"Lelem√©nyes ember a magyar. K√∂vesk√°l. Mi a KŇĎ √©tterem. Szalontudo. Nyolc gomb√≥c ingyen a tegnapi meccs ok√°n. Egyszer egyetek itt!"

Olyan helyzetbe ker√ľltem, mint m√©g √©letemben soha. Kimaradtam egy Gener√°ci√≥t Meghat√°roz√≥ Futballszop√°sb√≥l. Ez√©rt ez az SMS az √©n egynyolcas eml√©kem. Am√ļgy elh√°r√≠thatatlan okokb√≥l hagytam ki, a csajom jap√°nokkal forgatott, √©n voltam a h√©ten a gyereksz√≥rakoztat√≥, √©s a Balatonon, ahol a kasz√≥pusztai gombaparadicsomba menet meg√°lltunk aludni, nem tudtam n√©zni.

1978-ban volt az elsŇĎ nemzeti szop√°s√©lm√©nyem. Akkor lett t√©v√©nk, elsŇĎk√©nt a J√≥zsef k√∂r√ļti h√°z √∂t√∂dik emelet√©n, ez√©rt Istv√°n, a padl√°son lak√≥ Istv√°nka apuk√°ja hozz√°nk j√∂tt √°t n√©zni az elsŇĎ meccs√ľnket a v√©b√©n, az argentin-magyart. Az √©n sz√ľleim nem voltak focidrukkerek, nem is vagyok biztos abban, hogy √©rtettem, mit jelent az, hogy "vil√°gbajnoks√°g", de mivel szokatlan m√≥don h√°rman-n√©gyen is √°tj√∂ttek a h√°zb√≥l, plusz teljes megd√∂bben√©semre a pap√°m is oda√ľlt a t√©v√© el√©, r√°m is √°tragadt az izgalom. Istv√°nka apuk√°j√°nak olyan bajsza volt, mint egy hatalmas, k√∂v√©r herny√≥, √©s m√°r h√≥napok √≥ta nagy kedvencem volt, mert minden v√°logatott meccset n√°lunk n√©zett, √ļgy, hogy a sz√ľleim nem n√©zt√©k vele, √©s az volt a szok√°sa, hogy minden magyar t√°mad√°sn√°l azt kiab√°lta, hogy TŇįZ! TŇįZ, √©s √ļgy csapkodott a k√©t kez√©vel, mint Bruszli. √Čn √ļgy tekintettem r√°, mint egy s√°m√°nra.

Advertisement

Az √°zsi√≥j√°t k√ľl√∂n emelte a szemembe, hogy egyszer hallottam, amikor a kettŇĎvel arr√©bb lak√≥ M√°ria n√©ni egy lentebbi lak√≥val tr√©cselve "a padl√°son lak√≥ proli"-nak nevezi, √©s a proli sz√≥ irt√≥ menŇĎnek hangzott. Istv√°nka apuk√°ja a meccs elej√©n egyszerre sikoltozott √©s kotkod√°csolt az ext√°zist√≥l, majd olyan l√°tv√°nyosan omlott √∂ssze, hogy a mam√°m Nyilasi ki√°ll√≠t√°sa ut√°n kivitt a szob√°b√≥l, b√°r ahogy Istv√°nka apuk√°j√°nak gurgul√°z√°s√°b√≥l kivettem, azzal v√©ge is lett a meccsnek.

Ut√≥lag persze megtudtam, hogy k√∂zel sem volt ez akkor szop√°s meg nemzeti gy√°sz 2-1-re kikapni a vb rendezŇĎj√©tŇĎl, a k√©sŇĎbb j√≥ nagy csal√°ssal nyerŇĎ Argent√≠n√°t√≥l, de nekem m√©gis annak sz√°m√≠tott, mert ez volt az elsŇĎ ilyen √©lm√©nyem.

1986-ban m√°r lelkes drukkerk√©nt n√©ztem a 0-6-os magyar-szovjetet. Ňźr√ľltem persze marh√°ra, hogy kijutottunk, v√©gig√°lmodtam elŇĎre az √∂sszes meccs√ľnket a d√∂ntŇĎig, de ink√°bb zavarban voltam, ha elk√©pzeltem, hogy mondjuk Nagy Antal vb-elŇĎd√∂ntŇĎt j√°tszik, mert volt egy hom√°lyos √©rz√©sem, hogy a megmagyar√°zhatatlanul menŇĎ selejtezŇĎ-eredm√©nyek ellen√©re mi igaz√°b√≥l ink√°bb b√©n√°k vagyunk. Toln√°n n√©ztem a meccset a nagymam√°m√©kn√°l, √©s m√°r a tizedik percre √°tl√°ttam a szit√°n, hogy itt nemzetk√∂zi √∂sszeesk√ľv√©s zajlik, a szovjetek valahogy kicsin√°ltak minket. Bossz√ļ 56-√©rt, gondoltam, ugyanis gimnazista voltam √©s akkoriban antikommunista partiz√°nharcr√≥l √°lmodoztam. Nekem egy√°ltal√°n nem volt furcsa, hogy a magyarok mintha m√©zben vagy kocsony√°ban mozogtak volna, hiszen nem sokkal elŇĎtte hallottam a Szabad Eur√≥p√°n, hogy a KGB hogyan ny√≠rt ki m√©rgezett v√©gŇĪ esenyŇĎvel egy bolg√°r ellenz√©kit Londonban.

Advertisement

1994-ben m√°r egy kicsit sem r√°zott meg az eindhoveni 1-7 a hollandokt√≥l. Eddigre rendszeres meccsj√°r√≥ lettem, √≠gy pontosan tudtam, hogy egy ilyen al√°z√°s minimum benne van a pakliban. Annyira, hogy a dolog egy kicsit sem tudta cs√∂kkenteni a Verebes M√°gus ir√°nti rajong√°somat, sŇĎt direkt menŇĎnek tal√°ltam, hogy nemcsak nyerni tud nagyokat, hanem vesz√≠teni is. √Čs az a remek meccs ut√°ni nyiltakozata! "- Hollandia taktikai √©s technikai f√∂l√©nyben j√°tszott. Az √©nj√°t√©kosaim nem abban a felfog√°sban k√ľzd√∂ttek, amit k√©rtem, elv√°rtamtŇĎl√ľk. Ut√≥bbinak legfŇĎbb ok√°t abban l√°tom, hogy f√°radtak." Az, hogy m√°r nem eml√©kszem, hol √©s kivel l√°ttam a meccset, j√≥l mutatja, hogy eddigre mennyire megk√©rgesedtem.

A jugoszl√°vok elleni 1997-es, 1-7-es p√≥tselejtezŇĎ elŇĎtt eml√©kszem, mennyire ideges√≠tett, hogy a N√©psport m√°r megint milyen szem√©t m√≥don hergelte szeg√©ny h√ľlye olvas√≥it azzal, hogy b√°rmire is es√©ly√ľnk lehet. √ćgy a tizedik percben m√°r-m√°r el√©gt√©tellel figyeltem, hogy nekem lett igazam. Na j√≥, akkor ink√°bb m√©g csak h√ľledeztem, azt√°n baromira elkezdtem irigyelni azokat a haverjaimat, akik kimentek az √úllŇĎi √ļtra, √©s ott hangosan csujogatva biztathatt√°k a jug√≥kat a t√∂meggel egy√ľtt. Mert abban a sportpubban, ahol √©n n√©ztem, egy√°ltal√°n nem alakult ki ironikus √©rtelemben vett j√≥ hangulat.

Sz√≥val ami√≥ta focit n√©zek, most maradtam ki elŇĎsz√∂r egy gener√°ci√≥t meghat√°roz√≥ szop√°sb√≥l. Mik√∂zben a hollandok a 16-osunkon bel√ľl piknikeztek a labd√°val, tortellinit fŇĎztem √©s virslit s√ľt√∂ttem egy rak√°s gyereknek, akik fel voltak h√°borodva, hogy elfelejtettem tejf√∂lt venni.

Advertisement

√Čs te hol volt√°l, amikor kikaptunk 8-1-re?