Augusztus 11-én, a Sziget minusz 1. napjára érkezik a Red Hot Chili Peppers után talán legjobban várt zenekar, a Blink-182. A három amerikai suttyó igazából nem csinált semmi újat, de fingós-tenyérizzadós-idétlen poppunkjukkal ők lettek az 1980 és 2000 között születettek számára a nagybetűs TINÉDZSERZENEKAR.

Nyilván mindenkinek megvan a maga nagy története a zenekarral kapcsolatban. Én most a magamét mesélem el, bár tudok még egy-kettőt ;)

2000-ben jártunk, amikor az All The Small Thing bombasálegerük után megjelent a kultikus koncertlemezük, a The Tom, Mark And Travis Show. Egyik osztálytársam kapásból megvette, majd le is másolta nekem. De még a borítóból is készítettünk 200 forintért színes másolatot. Biztonság kedvéért én kettőt is. Ki tudja.

Aztán kisvártatva megismerkedtem egy lánnyal, aki szerelmes volt Tom DeLonge gitárosba, aki egyébként nekem is a kedvencem volt a zenekarból. Néhány perc volt, míg beleszerettem. Épp az új kazi volt a téma, amikor kiderült, amit előre álmodni se mertem volna:

Még nem volt meg neki :333333

A következő héten, valami gólyabál előtt adtam neki oda, persze a színesbe fénymásolt borítóval. Gondosan összekészítve. Miután átadtam az eljegyzési gyűrűnek is beillő másolt kazit, azt mondta, hogy nagyon kedves vagyok, hunyjam be a szemem:

ad egy puszit a számra!!!!!!!!!

Kevesebb felkiáltójellel, de így is történt. A győri ifiház lépcsőjén először csókolta meg lány Lang Ádámot. Később sajna nem lett semmi. Azaz köztem és a lány között nem, mert a Blinkhez még nagyon sok nagyon jó sztori fűződik, például ez az egész soha véget érni nem akaró fiatalság, amit alighanem ettől a bájosan nyegle zenekartól kaptam.