Elképesztő baromságokat írnak az Indexen a balatoni halászatról

A természetes vízi halászat betiltásán siránkozik és az ISIS puszításával von párhuzamot az Index vendégszerzője, Kardos Gábor. Nem lesz balatoni hal a balatoni vendéglátóhelyeken – panaszolja. Csakhogy eddig volt legális halászat – de a kutya sem vásárolt balatoni halat.

Kardos Gábor, a Balatoni Kör elnöke leginkább azért van kiborulva a természetes vízi halászat tervezett betiltása miatt, mert emiatt nem lesz balatoni hal a vendéglátóhelyeken. Négy pontban sorolja, miért szeretne halászokat látni, ezek közül kettő is az éttermekért aggódik:

Advertisement
  • a piac egyenletes és minőségi ellátása friss hallal CSAK halászattal oldható meg, mióta világ a világ
  • legális halászat nélkül végképp csak az orvhalászoktól lehet majd friss halat venni vízpartjainkon, úgyhogy finoman szólva nem oldja meg az egyik fő problémát, sőt

Először is érdemes tudni, hogy a Balatonon 2014 decembere óta tilos mindenféle halászat, teljesen függetlenül a most tervezett törvénymódosítástól. A szenvedélyes szavakat olvasva úgy kell emlékeztetnie magát az embernek arra is, hogy a tervezett változtatás nem a halászat mint olyan betiltását jelentené Magyarországon, hanem kizárólag a természetes vizeken űzött halászatét. Vagyis az egyes pont igaz, és ennek megfelelően a piacot ezentúl is halászok látják majd el, csak nem természetes vizeket tesznek tönkre, hanem halastavakban halásznak.

Advertisement

A Magyarországon szélesebb körben fogyasztott halak mindegyike – keszegfélék, ponty, csuka, süllő, harcsa, törpeharcsa, compó – prímán tenyészthető, így változatlanul kapható lesz. Az éttermek és vendéglátóhelyek semmit sem károsodnak azzal, ha a jövőben csak ezek kerülnek piacra. Kétségtelen tény, hogy vannak olyan finom, sőt a népszerű fajtáknál direkte finomabb halak, amiket a tiltás után már elvétve sem lehet majd vásárolni – mint a márna, a jászkeszeg, a sügér vagy a garda. De ezeket eddig is csak a horgászok ették, halpiacon elvétve és alkalomszerűen fordultak elő, rendes piacuk nem volt, így a vendéglősök étlapjára sem tudtak felkerülni. Olyan esetek voltak, hogy egy-egy drága gourmet étterem érdekességből, amikor tudott szerezni egy adaggal, felvette a napi menüjébe a csodás jászkeszeget vagy a márnát. De pár különutas séf kedvéért nem érdemes kipusztítani természetes vizeink halállományát.

Ami a legálságosabb a balatoni vendéglátós lobbisták érvelésében, az az indexes véleménycikken is végigvonuló "nehogy már ne lehessen balatoni halat kínálni a Balaton partján" siránkozás. A helyzet ugyanis az, hogy 2014 decemberéig az emberi történelem kezdete óta folyamatosan lehetett halászni és halat értékesíteni a Balatonnál. De a vendéglátósoknak nem kellett a balatoni hal. Annyira nem kellett, hogy az szinte teljesen el is tűnt a part menti sütödékből és éttermekből, lecserélték hekkre. A halászati zrt. meg folyamatosan szenvedett a kis forgalmától. Ez azt jelenti – ráadásul objetív bizonyítékot szolgáltat rá –, hogy sem a balatoni fogyasztók, sem a vendéglátósok nem igényelték az autentikus helyi halat. Évtizedek tapasztalata ez. Nyilván elő lehet húzni egy-két vendéglőst, aki égre-földre esküdözik, hogy ha tehetné, csak kézműves, eredetmegjelölt, limitált szériás balatoni biodévért kínálna, de a helyzet az, hogy ezt idáig is bárki megtehette, de mégsem tették meg elegen.

Advertisement

Ez a dolog egyik fele. A másik, hogy okés, hogy a vendéglősök álságosan panaszkodnak, de tényleg miért is jó betiltani a természetes vízi halászatot? Írtam már erről – fent már linkeltem –, úgyhogy egész röviden: a magyarországi vizek nem vagy csak korlátozottan alkalmasak a halállomány természetes szaporodására. Ezeket az igen ingatag, sebezhető rendszereket pedig aránytalanul sújtja a halászat, ami lényegénél és jellegénél fogva leginkább az ívásra összegyűlő halak kifogását jelenti. És miközben a természetes vízi halászat a fentiek miatt összesen néhány száz embernek nyújt megélhetést az országban, az ő érdekeik a halakéi mellett 350 ezer horgász érdekeivel ütköznek. A horgászok, bár sokkal többen vannak, jóval kisebb kárt okoznak a halállományban. Mások az eszközeik, nem az ívó halakat pusztítják. (Nem azért, mert jobb fejek, hanem mert az ívó hal nem táplálkozik, van viszont teste, ami belekad a hálóba.) Halászeszközökkel egy víz rövid idő alatt nullára kipucolható, horgászfelszereléssel nem.

A hazai természetes vizeken, mint említettem, nem elegendő a természetes szaporulat. Hogy megmaradjanak az őshonos halaink, telepítésekre van szükség. A horgászat – ellentétben a halászattal – az engedélyek révén kitermeli a pénzt legalább a horgászoknak érdekes fajok folyamatos újratelepítéséhez.

Advertisement

És van még az a szempont is, hogy 350 ezer ember hobbija-kikapcsolódása egyszerűen fontosabb közérdek néhány száz halász természetromboló megélhetésénél. Különösen, hogy a folyók és tavak megőrzésének is ez az útja.

Kardos Gábor írásának talán ez a legsvungosabb része:

A halászat (aminek hagyományosan részét képezi a horgászat) kulturális örökség is, amit nem kéne úgy szétverni, mint az ISIS a szobrokat iraki múzeumokban, mert utána alkalmasint sose lehetne majd feltámasztani azt a tudást, ami egy generáció alatt simán eltűnhet. Egy halász sokkal, összehasonlíthatatlanul jobban ismeri a halak életét, szaporodását, a halgazdálkodást, mint bármilyen horgász, aki hozzá képest általában amatőr, műkedvelő és többnyire – mint a halászat mai horgászati kezelése ékesen mutatja – dilettáns.

Advertisement

Az a helyzet, hogy a halászat szép hagyomány, ősi mesterség meg minden, de abban a formájában, hogy kimegyek a Tiszára, telerakom varsával a partot, a holtágat lezárom rekesztőhálóval, aztán meghúzom a sodrásban a feneket, fenntarthatalan és folytathatatlan a mai világban. Eljárt felette az idő. Én örülnék a legjobban, ha annyi hal lenne a vizekben, hogy ne így legyen.

A tiltástól ráadásul ebben a formában felesleges félteni a halászokat. Hiszen megmarad a halastavi halászat, sőt ott elvileg nőnie kell a forgalomnak, hiszen ki fog esni a szabad víziek éves zsákmánya a piacról. Kardos odáig megy a lélegeztetőgépizmusban, hogy ilyeneket ír:

A Balaton helyzete nyilván nem összehasonlítható a szomszédos országok kisebb tavaival, viszont fő európai konkurensein, a dalmát tengerparton és mondjuk a Garda-tónál a vendégek megkapják a látványhalászatot és a friss helyi halakat is, ami tagadhatatlan versenyhátrányt jelent a Balaton számára.

Advertisement

A látványhalászatot, a turistáknak előadott hagyományőrzést tudtommal a legkevésbé sem tiltaná a tervezet, szó nincs arról, hogy ha valaki az ősi módszereket bemutató látványhalászatot szeretne folytatni, ne tehetne ilyet. De mondok jobbat: eddig szabad volt a pálya, és mit tesz isten, még egyetlen látványhalászt sem láttam életemben a Balatonon!

Összességében, a Balaton versenyhátrányainak listáján kb. a fontossági sorrend 678. és 1236. helye között állhat az, hogy nincs helyi hal. Eddig volt, de nem kellett, ha meg kéne valakinek, a jövőben is vehet friss, környékbeli, terroir-illatú tenyésztett süllőt vagy pontyot.

Advertisement

(Kardos írása gondolom reakció Bodolai László indexes ügyvéd-szerző korábbi, a témában közölt publicisztikájára.)

Share This Story