Csak az amerikai kormányt. Alessandro Ford volt az első nyugati diák, aki eltölthetett egy szemesztert az phenjani Kim Ir Szen Egyetemen. Elmesélte, mit tapasztalt.

Ford 18 évesen, 2014 augusztusától decemberéig járt az egyetemre, ezt az apja szervezte meg neki. A férfi korábban az Európai Parlament tagja volt a brit Munkáspárt színeiben, és többször járt az országban diplomataként. Az út – a lakhatás, az ellátás és az iskola négy hónapra – kábé 1,3 millió forintnak megfelelő összegbe került, és amíg Ford ott volt, hetente egyszer, tíz percet telefonált az édesanyjával. A nemzetközi hívás díja kb. 870 forint volt percenként.

A kollégiumban más vendégdiákok is voltak, ők Kínából és Oroszországból jöttek, de több helyi hallgatót is elhelyeztek itt. Egyrészt, azért, hogy a koreaiul tanuló Fordnak legyen társasága – a koreai társai beszéltek angolul –, másrészt azért, hogy szemmel tartsák – habár ez a saját bevallása szerint egyáltalán nem volt olyan baljós dolog, mint amilyennek hangzik, habár néha fullasztónak érezte. Az észak-koreaiak szerinte nem értik azt az individualizmust és igényt az egyedüllétre, ami a nyugati emberekben megvan.

A BBC-nek és a Guardiannek adott interjúkból egy csomó más érdekes dolog is kiderült az utazással és az észak-koreai emberekkel kapcsolatban.

  • Ford igyekezett kerülni a tabunak számító témákat, így a kedves vezetőre irányuló kérdéseket is. A börtöntáborokról viszont érdeklődött az egyik helyi barátjánál, egy ügyesen megfogalmazott, az amerikai azzal vádolnak titeket, hogy ezt és ezt csináljátok kérdéssel. A lány elismerte, hogy a táborok léteznek, de itt csupán annyi történik szerinte, hogy felvilágosítják azokat, akik nem ismerik az ország vezetőjének eszméit – mintha csak iskolai korrepetálásról lenne szó. A kivégzéseket senki nem említette.
  • A hálókörlet kényelmes és tiszta, de elég spártai, zuhany nem volt, vécékből is csak guggolós fajta. Ford azt mondta, közösen fürödtek, mint a rómaiak. Ráadásul télen két hétig nem volt meleg víz, ekkor egyébként -20 fokos hideg volt a városban.
  • Az észak-koreaiak gyűlölik az Egyesült Államok külpolitikáját és kormányát – aminek képviselői kártevők és imperialista kutyák, ráadásul szerintük igazságtalan és gonosz módon bántják az elszegényedett Észak-Koreát. Az amerikai polgárokkal viszont úgy tűnt, igazából nincs bajuk. Az észak-koreaiak úgy vélik, őket – mármint az Egyesült Államok lakosságát – egyszerűen becsapja a kormány.
  • Több helyi barátját nagyon érdekelte a nyugati élet – habár volt, akit teljesen hidegen hagyott a téma –, az egyikük, egy katona például rácsodálkozott, hogy vannak országok, ahol nem kötelező a hadi szolgálat, ráadásul egy hasonló rangú külföldi katona teljesen máshogy él, mint ő. Másokat az ingatlanpiac és a lakhatás érdekelte – Észak-Koreában kirendelik a lakásokat az állampolgároknak, úgyhogy a lakbér, a házak kiválasztása és megvásárlása teljesen ismeretlen terep volt számukra.
  • A helyi barátai nyugati szemmel nézve elég puritán és konzervatív gondolkodásmódot képviseltek, 20-25 évesek voltak, és saját bevallásuk szerint mindnyájan szüzek. A szexnek az ő szemükben csak a házasság után van értelme, és Ford csókolózó párokat sem látott, habár voltak ott olyanok, akiknek volt barátjuk, barátnőjük – ők azt mondták, máshogy fejezik ki a vonzalmukat.
  • A hozzá kirendelt embereken kívül viszont nem nagyon barátkozhatott másokkal: egyszer látott az utcán pár szimpatikus nőt, de amikor megkérdezte az egyik barátját, hogy nem mennek-e oda dumálni, ő egyből mondta, hogy ez náluk nem szokás, és el is vezette Fordot gyorsan.

Advertisement

Hogy aztán az egészből mi az, ami reális képet fest a helyi viszonyokról, és mi az, ami csak a propaganda része volt, már más kérdés.

via Quartz, BBC, Guardian kép: Wikipédia