A 35 év után először koncertező Kate Bush nagyon várt tegnapi fellépéséről gyakorlatilag csak jót írtak az újságok.

Kate Bush azok közé az énekesek közé tartozik, akinek az angolszász országokbeli népszerűségét és kultuszát itthonról annyira nem lehet megérteni, legalábbis az a gyanúm, hogy Budapesten kb. a MüPát tudná megtölteni, hiába volt egy-két nagy slágere is annak idején.

Advertisement

Ehhez képest a nemzetközi popsajtó már március óta lázban ég: akkor jelentették be, hogy az önállóan utoljára 1979-ben fellépő Bush huszonkét koncertet ad a londoni Hammersmith Apollo arénában, augusztus 26-tól egészen október elejéig. A jegyeket tizenöt perc alatt el is kapkodták mind egy szálig.

A Guardian összegyűjtötte a mai kritikákat, és a közös bennük az, hogy mindegyik el van ájulva (egy-két kisebb kekeckedéstől eltekintve), a Suntól és a Daily Mailtől a Billboardig vagy a New York Timesig. Szuperlatívuszokban és katartikus élményben sincs hiány.

Egyébként Kate Bush valóban nem egyszerűen befogadható zenét csinál, van benne valami nagyon fura csavar mindig, a legelső lemezén kívül nem is igazán tudtam megszeretni (a fenti a kedvencem tőle). De az biztos, hogy élőben élmény lehet látni, a kellően teátrális elemekkel együtt - kíváncsi vagyok, van-e honfitársunk, akinek jutott jegy.

Elég fontos adalék még hozzá, hogy amióta már csak nagyon ritkán ad ki lemezeket, egy teljesen új énekesnő-generáció jelent meg, amelyre észrevehető hatással volt - gyakorlatilag az összes valamirevaló, nem túl populáris zenét játszó, a saját útját járó pop-rock énekesnőre igaz ez az elmúlt tíz évből. És ez (is) tök nagy dolog!

Fotó: AP Photo/Trevor Leighton