Olvasom Tölgyessy Péter interjúját az Ars Boni c. szaklapban. Szily már délelőtt elolvasta, ő ajánlotta, hogy olvassam el én is. Beszéltünk a tartalmáról egy kicsit az előbb. Szóba került, hogy mi mindent művelt az Egységes Párt a két világháború közt a kétharmadért.

És felmerült így, hogy a különféle cenzusok és egyebek ellenére voltak akkor erős kisgazdák meg szociáldemokraták is, meg minden. Hogy színes volt a világ egy darabig. Aztán felmerült dettó, hogy ifjú demokrata korunkban is az volt. 90 és 94 között, amikor a győztes, de egyre gyengülő MDF-nek sokáig bivalyerős ellenzéke volt az SZDSZ, jött föl az utódpárt, tartotta magát a Fidesz és az FKGP. Aztán 94 és 98 között, amikor a kétharmados MSZP-SZDSZ összenövéssel szemben előbb a kisgazdák népszerűsége szökött az egekbe, utána a jobboldalt apránként annektáló Fidesz nőtt fel kihívóvá. Vagy akár 98 és 2006 között, amikor nagy és erős jobb állt szemben nagy és erős ballal, és úgy látszhatott, hogy kialakulhat Magyarországon is egy nyugati típusú kétpártrendszer, igaz, közben a rendszerváltó erők porladtak és pusztultak sorban.

Ehhez képest mi van most? Egy nyomorult sivatag. Egy mamut Fidesz a maga nyomasztó ideológiájával és erőszakos nyomulásával, egy semennyire sem megújult baloldali összefogás a kopott arcaival, egy szélsőjobbos operettpárt megdöbbentően sok támogatóval. Plusz egy LMP, ami ott billeg a parlamenti küszöb környékén.

Ki a felelős??? Hogy lesz ebből egészséges politikai váltógazdálkodás???

Régen minden jobb volt!!!

Tölgyessy ilyeneket mond egyebek közt:

A baloldal állandóan azt mondja, hogy a Fidesz meg akarja szüntetni a parlamentarizmust, de ez az állítás ebben a formában nem igaz. A baloldali ellenzék döntően azért mondja készülődő diktatúrának az Orbán-rendszert és definiálja magát „demokratikus ellenzéknek", hogy a fundamentális Jónak a fundamentális Rossz elleni harcaként ábrázolhassa a hatalom visszaszerzéséért folytatott küzdelmét. A Fidesz meg hasonló okból abszolutizálja a létező magyar baloldal történelmi és közelmúltbeli vétkeit. Pedig nem egyszerűen hamis ez a szembeállítás, hanem éppen az ilyen végletes megkülönböztetések okozzák a hazai közélet romlását. Hiszen éppen a fundamentális Rossz elleni küzdelem kategorikus imperatívusza kíván felmentést adni mindkét tábor gyarlóságára és a nyugatos alkotmányosság meghaladására.

Az Orbán-rendszer nem óhajtja megszüntetni sem a parlamentarizmust, sem az ellenzéket, sőt a rendszeren belül az ellenzéknek komoly funkciója van. A baloldali ellenzék a sátán szerepét tölti be, ők a múlt bűnösei, miattuk tart itt az ország. Az új pártokra meg váltig rá lehet mutatni: éretlenek a kormányzásra, abból csak katasztrófa lehet, ha ők kerülnének hatalomra. A Fidesz mélyen átélt mitológiája szerint a kormányzás felelősségét a haza érdekében senki másra nem lehet bízni, csak a centrális helyzetű pártra.

Advertisement

Na akkor most olvasom tovább.