Néhány napja fültanúja voltam, ahogy egy utcán ácsorgó társaság egyik tagja igaziból így hivatkozott egy trafikra. És nem is ez az egyetlen példa arra, ahogy a politikai műnyelv beeszi magát a civilek agyába.

Talán semmihez nem ért annyira a jelenlegi uralkodó osztály, mint a nyelvi manipulációhoz, annak is ehhez az úthengerszerű válfajához – a polgár óta szavak és nevek tucatjai rekontextualizálódtak. Olyanok ezek, mint a beszélt nyelvvel terjedő agyvírus Neal Stephenson híres regényében, a Snow Crash-ben: aki meghallja, óhatatlanul a hatása alá kerül.

Különösen elkeserítő ez olyan emberként, aki mindig is szeretett szavakat egymás mögé pakolászni és nézni, mi sül ki belőlük. És az az igazán szomorú, hogy még művelt, intelligens, gondolkodó embereknek is ezek a szörnyű műszavak adnak referenciapontokat – minden ironikusan használt jobbanteljesíttel igazából az agyvírusok tenyésztői nyernek.

Néhány további példa:

  • Az anyám, aki a ZrĂ­nyi utca Roosevelt tĂ©ri vĂ©gĂ©ben dolgozik, azt mondta egyszer, hogy találkozzunk a SzĂ©chenyi tĂ©ren. Fogalmam nem volt, hogy mirĹ‘l beszĂ©l, aztán sajnos hirtelen rájöttem.
  • A csajom azt mondta, hogy egyszer hallott valakit a piros metrĂłn SzĂ©ll Kálmán tĂ©rkĂ©nt hivatkozni a Moszkvára, de ezt azĂ©rt mĂ©g Ă©n is nehezen hiszem el.
  • A Klág azt mondta, hogy Ĺ‘ szinte kĂ©nyszert Ă©rez, hogy nemzeti dohányboltkĂ©nt hĂ­vja a trafikokat, Ă­gy, mindkĂ©t szĂłt tagoltan vĂ©gigmondva, ahogy JĂłzsef Attila nevĂ©t sem lehet lerövidĂ­teni.

Advertisement

Tegye ön is a dolgát, ha hallott ilyeneket, írja meg válaszban!