Bravúr: a HVG leközölte az Orbán-kartont, amit maga Orbán is már kétszer

Példátlan leleplezés a nyomtatott sajtóban: lehozták a 2012-ben és 2005-ben is publikált "A" kartont. A Cink nemsokára a Beatles feloszlásáról közöl bombahírt!

Nem könnyű a nyomtatott sajtó helyzete, ezért kényszerülhetett ekkora reciklálásra a HVG, ami szerdán már azzal marketingolta a ma megjelent print számát, hogy abban lehozzák a híres "A" kartont. És meg is tették!

Advertisement

Milyen dokumentum publikálásával menthetném meg az internetes sajtó becsületét? Én a Jób könyvére gondoltam, mert drámai, tömör, van benne feszültség, de aztán jó a vége.

Az "A" karton az a papír, amit a BM katonai elhárítása, a III/IV-es főcsoportfőnökség készített arról, hogy Orbán sorkatonáskodása alatt az elhárítás társadalmi kapcsolata volt. De – ahogy erről a Cinken is írtunk – egy ilyen karton önmagában gyakorlatilag az égvilágon semmit sem bizonyít. A társadalmi kapcsolatok a titkos spiclihálózathoz leglazábban kapcsolódó állampolgárok voltak, akiket nem szerveztek be formálisan, nem volt fedőnevük, nem jelentettek írásban, csak néha leültek velük beszélgetni.

Az "A" karton megírásához nem kellett az alany beleegyezése, sőt azt sem kellett tudnia, hogy egyáltalán készült róla ilyen. Praktikusan ha egy katonai elhárító behívatott magához egy sorkatonát, és elbeszélgetett vele, az eset után, ha akart, nyugodtan írhatott róla egy "A" kartont, akkor is, ha az illető az anyjába küldte, és akkor is, ha beköpte a fél laktanyát. Ha hívtak beszélgetni, akkor sorkatonaként menni kellett, tehát el sem lehetett kerülni a kellemetlenséget, akkor sem, ha az illető karakán volt.

Advertisement

"A" kartont elvileg például befeketítésből is lehetett írni bárkiről, ellentétben egy beszervezési nyilatkozattal, III/III-as hatos kartonnal, amit az alanynak is alá kellett írnia.

A HVG cikke – eltekintve a fenti önmarketingtől – teljesen korrektül ismerteti az ismert tényeket, nem elhallgatva azt sem, hogy a sorkatonaság után Orbánt sikertelenül próbálták beszervezni ügynöknek. A cikk második felében aztán – joggal – a Fidesz szemére hányja a szerző, hogy a többi, rendszerváltás óta kormányra került erőhöz hasonlóan ők sem publikálták a diktatúra iratait, és a politikai érdekeiknek megfelően válogatnak az elnyomó kommunista rendszer politikusai között, némelyiket elítélik, némelyiket keblükre ölelik.

Share This Story

Get our newsletter