Eszetekbe jutott már, hogy itt van a nyakunkon az új magyar demokrácia születésének 25. évfordulója? Gondolom, nemcsak én kötöm ezt nem az első szabad választásokhoz, hanem Nagy Imre és társai újratemetéséhez. Hogy most hol tartunk, más kérdés, de az szép volt.

Orbán Viktor beszédével együtt, ugye, ami egyik pillanatról a másikra menő politikust csinált belőle – és az is milyen érdekes, hogy azok közül, akik ott sertepertéltek akkor, senki sem maradt fontos, vagy nem is élnek már, hiszen múlik az idő. Na és ő is milyen.

Az van, hogy a terrorházások szép hosszú demokráciaünneplő sorozatot szerveznek, ennek lesz az első nagy állomása a június 16-ai szuperkoncert a Hősök terén, amin a Scorpions és az Omega lép fel. Nézegettem már a plakátokat egy ideje, és viaskodtam közben az ambivalens érzéseimmel. Mármint nem az izgat, hogy legyek-e kíváncsi ezekre az idős rockzenészekre – ingyenes hangversenyekre akkor sem szoktam járni, ha nagyon bírom a fellépőket, túl sokan vannak az ilyesmiken az emberek –, inkább az aktuális mélyebb összefüggések miatt szomorkás a hangulatom mostanában.

Mert hát azt simán tartom, hogy a rendszerváltásnál vagányabb dolog – minden ellenkező híresztelés ellenére – nem történt a magyar emberekkel mondjuk 1956 óta, és hogy még egy orbáni rendszer sem lehet fogalmilag és gyakorlatilag sem ostobább a legvidámabb barakk legvidámabb korszakánál sem, de mégis agyrohasztó, ami itten megyen-megyeget.

Na mindegy, pokolba a nyavalygással, úgysem esne jól langyos vízben élni, nem igaz? Nézzétek meg inkább a hajlott korú németek fenti videóüzenetét.

Advertisement

Bónusz 1.: Orbán Viktor 1989. június 16-án:

Bónusz 2.: A Scorpions együttes előadja a Wind of Changes c. slágert:

Bónusz 3.: Ha már így beleereszkedtem a múltidézésbe: én nem a Gaudeamus igiturra vagy valami komszomolista nótára ballagtam 1983-ban, a szovjet kommunizmus legpangóbb évében, hanem erre az Omega-dalra. Magam sem értem azóta sem, hogy ez hogyan volt lehetséges, ki vezette be pár évvel korábban, és hogyan nem tiltotta le a mi időnkben Margaréta Jurjevna igazgató asszony. Érdekes misztériuma ez kisvárosom 3. számú, magyar tannyelvű középiskolája történetének: