Komolyan mondom, pont ezt írnám dettó, ha az Atletico nyerte volna a döntőt, pláne, ha hosszabbításban. Az meg már tényleg csak a hab annak a decimának a tortáján, hogy a két legfontosabb gólt az a két játékos szerezte, akiknek kellett: Sergio Ramos és Bale.

Azzal kezdődött, hogy a második vb-elődöntő után Minszk belvárosába sietve eleinte nem nagyon találtunk helyet, ahol adták volna a meccset, mígnem végül rábukkantunk Jack klubjára, ahol sikerült szabad asztalra szert tennünk. Rajtunk kívül szinte csak kaukázusi srácok voltak jelen – asszem, főként grúzok –, és mindenki a Realnak szurkolt, mondjuk ez hármunk közül pont nekem fájt a legkevésbé.

Úgyhogy ettünk pizzát és ittunk Torres Coronast, 2011-est, két üveggel, jól ment a spanyol vörös a spanyol csapatokhoz, bár az nagy meglepetést okozott, hogy sörbarát társunkkal a második korsó után közölték, hogy a világos is elfogyott, meg a barna is, és az összes többi is. Ez annál inkább furcsának tűnt, mert a szomszéd teremben még éppcsak kezdett belejönni a klassz hangú énekesnőre támaszkodó zenekar.

Na de a lényeg, hogy a Real a borzalmas, 0-1-be torkolló első félidő után hihetetlenül pörgős másodikat produkált, és bár 90 percen belül nem sikerült egyenlítenie, a ráadás vége felé igen, Sergio Ramos sokadik perfekt fejesét abszolválta ezen a tavaszon. Majd a hosszabbításban Gareth Bale kerekített tovább a történeten, és végül az utolsó két apró vonást Marcelo és Cristiano Ronaldo rajzolta hozzá a gömbölyűséghez, 4-1 lett a sztori lecsengése. Így volt ez rendjén ezúttal, én legalábbis így gondolom.

Advertisement

Ha ti esetleg másképp, bizonyára vitát kezdeményeztek hamarosan. Miért is ne tennétek?