Horrorisztikus elemekben bƑvelkedƑ, egyszersmind lĂ­rai hangulatĂș esszĂ©ben emlĂ©kezett meg a politolĂłgusok doyenje a magyar baloldal nagy-nagy remĂ©nysĂ©gĂ©rƑl a NĂ©pszabadsĂĄgban. A szöveg mĂ©g szombaton jelent meg, de csak most olvastam, Ă©s elĂ©ggĂ© meg vagyok hatva.

Már az elsƑ pillanatok sokkolóak:

Bajnai Gordon temetetlen politikai holtteste itt fekszik kiterĂ­tve.

Ezzel indĂ­t a politolĂłgusok doyenje, Ă©s Ă©n vizuĂĄlis tĂ­pus vagyok. OkĂ©, nem pont ezzel indĂ­t, elƑtte mĂ©g az van, hogy amĂ­g az ellenzĂ©k nem temeti el a halottait Ă©s nem talĂĄlja meg Ășj vezetƑit, akik a nĂ©p hangjĂĄt meghallvĂĄn politikai programmĂĄ formĂĄljĂĄk azt, addig nem lesz itt lĂłfasz se.

Advertisement

Mert Gordon volt:

az ellenzék és 2012 októberében az egész magyar tårsadalom reménye, azutån legnagyobb csalódåsa.

Az egĂ©sz magyar tĂĄrsadalomĂ©. Az egĂ©szĂ©. Na mindegy, nem akarok jelentĂ©stani kötözködĂ©sekbe torkollni, amĂșgy sem az a lĂ©nyeg, hogy a magyar tĂĄrsadalom pl. fideszes Ă©s jobbikos rĂ©sze mit remĂ©lt BajnaitĂłl, hanem az, hogy a politolĂłgusok doyenje szerint nem igaz, hogy OrbĂĄn Viktort nem lehetett volna megverni, de aztĂĄn jöttek az elbaszĂĄsok, Ă©s a törtĂ©ntek – melyek vĂ©ge hĂĄrom vesztes vĂĄlasztĂĄs lett – utĂĄn Ășgy Ă©rzi, megcsalatott. Gordon

OlajĂĄggal jött, a harcok vĂ©gĂ©t, az Ă©sszerƱsĂ©g Ă©s a normalitĂĄs, a biztonsĂĄg Ă©s a szolidaritĂĄs megteremtĂ©sĂ©t Ă­gĂ©rte. MagyarorszĂĄg nemzetközi megbecsĂŒlĂ©sĂ©nek visszaszerzĂ©sĂ©t. Hittek neki? Igen, hittek neki. TĂĄmogattĂĄk? Igen, tĂĄmogattĂĄk. Bajnai Gordon rejtĂ©lye, hogy miĂ©rt nem tudott kitartani eredeti szĂĄndĂ©ka Ă©s forgatĂłkönyve mellett. FĂŒggetlen miniszterelnök, aki szakĂ©rtƑ csapatot hoz Ă©s ernyƑt tart az ellenzĂ©ki pĂĄrtok Ă©s mozgalmak fölĂ©.

Advertisement

Ám ahelyett, hogy fölĂ©jĂŒk emelkedett volna, csatĂĄrozĂĄsokba bonyolĂłdott. A pĂĄrtvezetĂ©sek ezerfejƱ hidrĂĄjĂĄval Ă©s JĂĄgĂłival kĂŒzdött, majd elfĂĄradt, Ă©s:

Úgy nyögte, kiĂĄltotta, hogy nem akarok magyar politikus lenni, ahogy Nyilas Misi, hogy nem akar debreceni diĂĄk lenni.

KiderĂŒl tovĂĄbbĂĄ, hogy Bajnai mindent tisztĂĄn lĂĄtott Ă©s mindent tudott, ezĂ©rt is fĂĄjdalmas, hogy nem sikerĂŒlt helytĂĄllnia a harcban:

Ember formĂĄjĂșbb volt, mint bĂĄrmelyik politikus. HibĂĄi Ă©s vĂ©tkei is emberi, Ă©s nem politikusi hibĂĄk Ă©s vĂ©tkek. TalĂĄn ezĂ©rt fĂĄjĂłbbak. Egy neomachiavelliĂĄnus politikus eszközkĂ©nt hasznĂĄl Ă©s eldob –így termĂ©szetes. De Bajnai Ă©rzƑ szĂ­vƱ, felelƑssĂ©ggel bĂ­rĂł ember. Bizalmat hirdetett, Ă©s senkiben sem bĂ­zott – önmagĂĄban sem. Hitt a lojalitĂĄsban, az adott szĂłban. Nem volt lojĂĄlis, Ă©s nem tartotta a szavĂĄt. Emberek idejĂŒket, pĂ©nzĂŒket, nĂ©ha Ă©letĂŒket tettĂ©k rĂĄ, nem viszonozta. Rendes Ă©s tisztessĂ©ges ember volt, aki vĂ©gĂŒl mindenkit cserbenhagyott.

Advertisement

MĂĄr ez is kegyetlen, de a vĂ©gĂ©n jön az igazi – mert szemĂ©lyes – drĂĄma:

Az idƑsebbek Ă©s a hozzĂĄ közelebb ĂĄllĂłk szinte vele haltak. Nem szĂ©gyellem bevallani, hogy Bajnai holtteste mellett, vĂ©rzƑ, talĂĄn halĂĄlos sebbel ĂŒlök. Szerettem. Hittem benne. SegĂ­tettem. És elvesztettem. SziszĂŒphosz Ă©rezhetett Ă­gy, amikor a hegytetƑn a szikla kicsĂșszott markolĂł kezĂ©bƑl Ă©s zĂșdult le a mĂ©lybe.

Oké, tulajdonképpen egyåltalån nincs is kedvem nevetni. Pedig adnå magåt.

Az egyetlen szerencse, hogy nincs idƑ hosszasan gyĂĄszmunkĂĄzni a temetĂ©s utĂĄn, mert kell az Ășj vezetƑ. Egy ilyenre mindenkinek szĂŒksĂ©ge van, a politolĂłgusok doyenjĂ©t is beleĂ©rtve.