Nem az ujjaimmal, hanem a k√∂nnyeimmel verem most a klaviat√ļr√°t. P√©nzt k√©r tŇĎlem a vil√°g egyetlen el√°rvult b√©bilajh√°rokat mentŇĎ otthona Costa Ric√°n. Nem fogok adni, de nagyon j√≥lesik s√≥hajtozni a cuki kis √°rv√°kon.

Az otthon alapvetŇĎen elmŇĪk√∂dik, a p√©nz az√©rt kellene nekik, hogy a lajh√°rokat ne csak begyŇĪjteni, meggy√≥gy√≠tani majd tartani tudj√°k, hanem vissza is siker√ľlj√∂n juttatni ŇĎket a szabad term√©szetbe. A fŇĎ probl√©ma az, hogy a kis lajh√°roknak az anyjuk tan√≠tja meg, melyik lev√©l ehetŇĎ, √©s melyik m√©rgezŇĎ. A legt√∂bb emlŇĎs ezt pr√≥ba-szerencse-balszerencse-kih√°nyom m√≥dszerrel tanulja meg, csakhogy a lajh√°r em√©szt√©se olyan lass√ļ, hogy egy darab lev√©l megem√©szt√©se ak√°r 30 √≥r√°ig is eltarthat. √ćgy mire r√°j√∂n, hogy nem k√≥ser a lev√©l, m√°r meg is m√©rgezŇĎd√∂tt.

Az adom√°nyokb√≥l a bomb√°z√≥ amcsi brit lajharol√≥gus csaj √©s csapata GPS-nyak√∂rveket venne. A bizarr elk√©pzel√©s az, hogy ha azt l√°tj√°k a GPS seg√≠ts√©g√©vel, hogy a kiengedett √°llat egy m√©rgezŇĎ f√°ra m√°szott r√°, odamennek √©s leszedik r√≥la. A lajh√°rtelep vezetŇĎit fel k√©ne k√©rni start√©giai korm√°nytan√°csad√≥nak Magyarorsz√°gon.