Csak hogy legyen meg itt is rendesen, mert a tegnapi nagy rohanásban – és Orbán Viktor-csodálásban – lényegében kimaradt: a nagyláncok elleni kormányoldali küzdelem nyilván nem politikai kérdés szerintem, hanem színtisztán gazdasági. Épül-szépül a nemzeti oligarchia.

Ezt most megint nem valami újnóvumként szeretném tálalni, inkább csak rögzítem a biztonság kedvéért. Remélem, megbocsátjátok, hogy egy LMP-s politikust idézek ide:

Orbán gazdaságpolitikája semmilyen paradigmatikus változást nem jelent a Gyurcsány- vagy a Bajnai-kormány gazdaságpolitikájához képest. Annyi a különbség, hogy a posztkomcsi nómenklatúra tőkéseit kiszorítják, és a bankszektorban sem szeretik a külföldi tőkét. De a termelő ágazatokban semmi sem változik, legfeljebb annyi, hogy a Fidesz nemcsak a rendszer hazai, hanem a nemzetközi haszonélvezőit is ki akarja jelölni.

Advertisement

Ezt Schiffer András mondta másfél hete a Cinknek – és a Tesco- meg az Auchan-ellenes műveletek is erről szólnak, legalább részben. Beleértve azt a már elfogadott adóváltoztatást, amelynek értelmében a két évig veszteséges kereskedelmi vállalkozásokat voltaképpen kikergethetik az országból, meg azt az igen hülye tervet is a vasárnapi zárva tartásról. Meg minden mást is, ami ezen a környéken történik, és aminek apropóján az Alternatíva ezen a linken úgynevezett nemzeti konzultációt hirdetett.

Ami történik, az kicsit sem új, csak egyre látványosabb: a nemzeti oligarchia helyzetbe hozásának, megerősítésének terve lassan mindenekfeletti stratégiai elemmé emelkedik.

Advertisement

Ugyanez történt és történik például a bankokkal, csak más eszközökkel? Hát igen. Ahhoz képest elég jól tartják magukat, lehet, hogy a Miniszterelnök Úr és környezete kissé csalódott is, hogy egyelőre nem menekülnek tömegesen. Hogy a hiper- és szupermarketek mit fognak lépni? Sietniük nem kell, haladékot is kaptak 2018-ig, a fene tudja, majd kiforogja magát.

A Schiffer-idézetre visszautalva: én azért a magam laikus módján látok különbségeket a korábbi és a mostani gazdaságpolitikák között. Korábban mindenki úgy jöhetett be, ahogy akart – egyszerűsítek, nem győzöm hangsúlyozni –, és ezzel összefüggésben ezt-azt lehetett vitatni is. De most úgy piszkálgat komplett ágazatokat és konkrét szereplőket a kormány, ahogy neki tetszik – hogy azt nem lehet nem vitatni. Ez pl. differencia, nem is kicsi.

Ami biztos, az kb. annyi, hogy az egyik a másikból következik. Meg hogy sose lesz vége.