Hát például mert más alapötletét csinálta meg újra a Szabadság térre. Bónusz tény: Melocco Miklós úgy írt rajongó szakvéleményt a rettenetes giccsről, hogy közben alkotótársa volt Párkányinak egy másik köztéri emlékművön.

A Heti Válasz fergeteges interjút közölt a Szabadság téri megszállási emlékművet soványmalac-vágtában pár hét alatt megalkotó Párkányi Raab Péterrel, amiről posztoltam is. A bejegyzésből tök véletlenül hagytam ki azt a részt, amikor a mester lényegében bevallja, hogy azért őt választották a feladatra, mert olyan gyors szobrász. És tényleg befejezte pár hét alatt a kifejezetten nagyméretű kompozíciót.

Na de mégis hogyan sikerülhetett ez neki, azon túl, hogy, mint elmesélte, ő képes huzamosan is napi 16 órát dolgozni?

Nekem most lett egy tippem. Nem is akármilyen módon. Beleolvastam a saját lapomba!

Advertisement

Kiderült ugyanis, hogy Albert már majdnem két egész hónapja kiposztolta, hogy Magyarországon már áll egy tört oszlopsoros, sasos, második világháborús emlékmű. Győrfi Sándor alkotása, Jászberényben. Ott, ahol a Győrfi-emlékmű közelében nemrég avatták fel Párkányi Raab és Melocco Miklós közös Lehel-szobrát, vagyis ahol emberünk a megszállási emlékmű kitalálásának fázisában, illetve közvetlenül előtte nyilvánvalóan sűrűn megfordult. Hiszen a HV-interjúban is mesél arról, hogy fizikailag is jelen szokott lenni a szobrai felállításánál.

Még két pikáns tény:

– Melocco Miklós ezek szerint Párkányi Raab közvetlen alkotótársaként, vele a megbízási díjon osztozó üzlettársként írta meg azt a szakvéleményt, ami alapján a példátlan giccs felállítását engedélyezték a Szabadság térre. Itt egy jellemző részlet belőle, a lelkes hang sok pénzen osztozó üzlettársak esetén végül is érthető:

Advertisement

– a közös szobron Lehelt Kövér Lászlóról mintázták.