Illustration for article titled Az ember, aki megmutatta a hegyek lelkét

Hogy feketék, jéghidegek, cikkcakkosak és gyönyörűek. Harminc éve bámulom Vittorio Sella képeit, és azt hiszem, végre megértettem, miért nem csinált senki 100 éve igazibb képeket a nagy hegyekről. Meg azt is, hogy mi a következő lépés.

Sella 1859-ben született Észak-Olaszországban, az alpinizmus hajnalán, a fogalom névadó hegységének lábainál, és fiatalon majdnem levitte a fejét egy vasúti alagút. A fej végül a helyén maradt, Sella pedig kiváló hegymászó lett, de nem ezért van olyan hatása a mai napig a világra, hanem azért, mert elkezdte lefényképezni a hegyeket.

Advertisement

Úgy nőttem fel, hogy három képét néztem. Apám kapta őket hegymászó barátaitól Angliában, a hetvenes évek elején, akik jól meglepődtek, hogy ismeri a nagy hegyeket. Apám ismeri a nagy hegyeket. Három képe van Sellától, mindegyik jó nagyban a falon.

Az egyiken a K2 van:

Illustration for article titled Az ember, aki megmutatta a hegyek lelkét

A másikon a Dzsannu, a Kancsendzönga egyik szomszédja:

Illustration for article titled Az ember, aki megmutatta a hegyek lelkét
Advertisement

A harmadikon pedig ez a delejező jég- és gránittorony, a Muztagh Tower:

Illustration for article titled Az ember, aki megmutatta a hegyek lelkét
Advertisement

Utóbbi volt középen, ami mindig is imponált, a Muztagh Towerről ugyanis nem sokan tudnak. Pedig hát így néz ki, mint valami szörnyű civilizáció katedrálisa. A K2 mellett van, Észak-Pakisztánban, egy sarokra Konkordiától. Így néz ki. Sella 1909-ben járt itt, Savoyai Lajos Amadé abruzzói herceg expedíciójával, és akkor készítette a képet.

Advertisement

Nagyon sok képet megnéztem az életemben hegyekről, de semmi nem váltott ki soha olyan borzongást és áhítatot, mint Sella képei. Pedig hát azóta mennyit fejlődött a világ. Mintha 1909-es, szekérkerekű bénaságokat néznék rendes autók helyett.

A világ fejlődött, de kényelmesebb is lett, Sella képeihez pedig vért kellett izzadni, és zihálni az eltűnő levegőben. 30×40 centis, nehéz üveglapokra fényképezte őket. Ezeket fel kellett cipelni Brit-Indiában a hegyi falvakba. Aztán az utolsó faluba. Aztán végig a gleccseren. Aztán komponálni, fényt mérni, haza. Egy olasz csapat az expedíció századik évfordulóján szinte milliméterre reprodukálta őket, de nyomába se értek az eredetieknek.

Advertisement
Illustration for article titled Az ember, aki megmutatta a hegyek lelkét

Sella ráérzett, hogy kell megmutatni a hegyek lelkét azoknak, akik erre az erőfeszítésre nem voltak hajlandók. A technológia pillanatnyi állapota nagy segítségére volt. Az óriási, rendkívül kontrasztos, fekete-fehér fotólemezek; a gondos kompozíciók, melyek legtöbbször emberekhez viszonyítva mutatták a Karakorum óriásait; az űrbéli tájak pőre újdonsága együtt varázslattá tették fotóit. Hogy tényleg vannak ekkora, így kinéző, ennyire fenséges és fenyegető dolgok a világon, és koromfekete felettük a magashegyi ég.

Advertisement

Én még csak az ablakon kikukucskálva láttam, jó messziről, amit Sella a Konkordiáról látott, a K2 fekete piramisát, és még úgy is vérfagyasztó volt. Milyen lehetett ott állni, a második embercsoportként a történelemben, és ezt nézni? A fekete, tökéletes piramist. Persze semmi jelentése nincs, a lemeztektonika szeszélye csupán, de számít ez? Nem számít.

Advertisement

Soha nem láttam Sella többi fotóját, csak az interneten, és a többi hegyet sem, amit lefényképezett, csak az interneten. Az internet csodálatos dolog, de egy élethez kicsit azért kevés. Most mennem kell.

Share This Story

Get our newsletter