A Dun√°nak hangja lett. A Szabads√°g h√≠dr√≥l hajoltam ki √©jszaka, hazafel√©, √©s a v√≠z sistergett, mint egy ad√°ssz√ľnetre hangolt telev√≠zi√≥.

Minden dr√°mai term√©szeti jelens√©gben van egy apr√≥ r√©szlet, amit nem √≠r meg senki. H√°rom √©ve ŇĎsszel Kolont√°rnak alvadtv√©rszaga volt. Egy adom√°nyokkal megpakolt, kiszuper√°lt tŇĪzolt√≥aut√≥ √ļtj√°t k√∂vettem v√©gig a v√∂r√∂siszappal el√∂nt√∂tt faluig, ahol mindent el√∂nt√∂tt az alvadt v√©r szaga. √ČrthetŇĎ, mondjuk, a v√∂r√∂siszap ugyan√ļgy a vasionokt√≥l v√∂r√∂s, mint a v√©r. A vadul meg√°radt Duna pedig sistereg.

Nem √©rtem, mitŇĎl. A pill√©rek, ahol l√°tv√°nyosan behorpad az alpesi erŇĎvel z√ļg√≥ v√≠z, messze voltak. A v√≠z felsz√≠ne sistergett, egyszerŇĪen hallhat√≥ lett, ahogy a norm√°l v√≠zmennyis√©g k√∂zel n√©gyszerese k√©nytelen elf√©rni hellyel-k√∂zzel ugyanabban a mederben. Budapest k√∂zep√©n nincs √°rt√©ri erdŇĎ, ahol a f√∂l√∂s v√≠z elter√ľlhetne.

√öjszerŇĪ, izgalmas, fenyegetŇĎ, csod√°latos arca volt ez a Dun√°nak, amit csecsemŇĎkorom √≥ta ismerek. N√©gy√©ves voltam, amikor az ap√°m megvette azt a kis h√°zat Gemencen, ahol 18 √©ves koromig gyerekkorom √∂sszes nyar√°t t√∂lt√∂ttem. A ny√°ri Duna m√°s. Alacsony, lass√ļ, bar√°ts√°gos, √ļszni lehet benne √©s horg√°szni, teljes sebess√©ggel rohanni a partv√©dŇĎ k√∂vez√©sen. Harminc√©ves koromig a motorcs√≥nak volt az egyetlen g√©pj√°rmŇĪ, amit vezetni tudtam. Ap√°m a gemenci szarvasokb√≥l √°lmodta meg azt a tudom√°nyos kutat√≥munk√°t, amivel t√∂bb mint t√≠z √©ve foglalkozik, √©s ami egy sz√©pen napon, ha m√°sok √°tveszik tŇĎle √©s folytatj√°k, lehetŇĎv√© teszi majd a hossz√ļ t√°v√ļ ŇĪrutaz√°st. A kis h√°zban p√°r nap m√ļlva m√°sf√©l m√©teres v√≠z √°ll majd.

Advertisement

A Szabads√°g h√≠d k√∂z√∂ns√©ge nem v√°ltozott. A h√≠d szerkezet√©n egyetemista l√°nyok ittak rossz s√∂r√∂ket, n√©met turistafi√ļk k√©sz√≠tettek f√©nyk√©peket, a budai oldalon egy sr√°c kifek√ľdt a l√©pcsŇĎ korl√°tj√°ra √©s kurjongatott. P√°r m√©terre tŇĎle m√°r csak az √°raml√°s rajzolta ki az als√≥ rakpart szalagkorl√°tj√°t. A v√≠z felsz√≠n√©n az uszad√©k h√°tborzongat√≥ temp√≥ban nyargalt, a v√≠zfelsz√≠n nyugtalan√≠t√≥an k√∂zel volt a h√≠d j√°rd√°j√°hoz, mint a Karakorum cs√ļcsai a Qatar Airways Doha‚ÄďSz√∂ul j√°rat√°nak ablak√°hoz.

A kajakra gondoltam, amit egyszer majd megcsin√°ltatok, a baidark√°ra, amirŇĎl Freeman Dyson brit fizikus √©s ŇĪrhaj√≥tervezŇĎ fia, George, √≠rt k√∂nyvet. Az Aleut-szigetek ŇĎslak√≥i tal√°lt√°k fel; √°tmenet valahol a kajak √©s a sz√∂rfdeszka k√∂z√∂tt; uszad√©kf√°b√≥l √©s f√≥kabŇĎrbŇĎl k√©sz√ľlt; egyszerre ruha, cs√≥nak √©s exoszkeleton; arra van, hogy a viharos tengeren lehessen sz√°guldani √©s vad√°szni. Erre a v√≠zre egy baidarka k√©ne, v√©kony aleut lap√°ttal, lehetne repeszteni a kavarg√≥, barna √°rban, √©s hallgatni √©jszaka, ahogy sistereg.

Advertisement