Az árvíz nemcsak dráma, szenvedés és a a parton bohóckodó Homokzsák Ferenc. Főleg nem a Dunán, ami nagyrészt völgyben folyik és aránylag kevés helyen fenyeget igazán településeket. Mivel úgyis mindenki a HÉV-vel és a hatos villamossal elérhető partszakaszokon nyüzsög, mi Józseffel a Hárosi öbölbe mentünk.

A Hárosi öblöt szinte senki sem ismeri, pedig hatalmas víz, amit egy remekül kinéző, vadul dzsungeles félsziget választ el a folyótól, és mindezt a város közigazgatási határán belül, egy köpésre a déli autópályhídtól. A szárazföld felőli oldalon Édes Kádárizmus stílusú, apró hobbitelkekból álló kis telep található, a közepén az Élet Központjával, a horgásztanya-büfé-csónakkikötővel.

A főútról lekanyarodva rögtön belebotlunk az első védekező csapatba. Bár először azt képzelem, hogy Wes Anderson-forgatás, igazából sima homokzsákpakolás, amit egyenruhás cserkészek irányítanak, és nagyrészt gimnazisták végeznek. A telep, ha neccesen is, de megúszhatja az elárasztást, itt azért kell mégis zsákfalat emelni, mert egy csatorna folyik bele a Dunába, amin sunyin fel tud jönni a víz.

Advertisement

A horgásztanya előtt is áll egy kisebb csapat egy rakás homokzsák mellett, de kiderül, hogy ők csak a tetoválásaikat meg a borzalmasan nagyfejű, masztiffszerű kutyájukat jöttek jöttek szellőztetni. A füves udvaron vidáman beszélgető embercsoportok sörözgetnek, a csónakkikötő pedig, ami normálisan valahol odalent lebeg egy meredek, kavicsos rézsű alján, most itt van karnyújtásnyira.

Advertisement

Mivel itt normális emberek élnek, nem római parti szállodatulajdonosok, mindenki tisztában van azzal, hogy a folyó azért folyó, hogy néha kiöntsön, a hullámtér meg hullámtér, nem lakóparkalapanyag, így senki sem ideges, inkább a sörével foglakozik.

Advertisement

Az alkoholizáló csoportok között egy vadkacsa totyorászik, meg-megáll és megpróbál cuki fejet vágni. Végre sikerrel jár, és egy megtört pecás kinyit neki egy doboz csalikukoricát és leteszi a földre. A kacsa, mint egy fiatal, kallódó Gera Zoltán, kába tekintettel beledugja a fejét és számára megszűnt a külvilág. Mi bezzeg célirányosan bepakolunk abba a ladikba, ami arra szolgál, hogy ki lehessen evezni vele a parttól húsz méterre lebegő kikötőhöz láncolt csónakokhoz. Egy sima évszázad árvize nem tud kifogni az elszántabb horgászokon!

Advertisement

A célunk az, hogy behatoljunk a félszigetet borító esőerdőbe, találjunk valami sekélyebb, sima aljú részt, ahol majd rengeteg békés, meg agresszíven köcsögösködő békemenetes halat fogunk fogni. Az árvízi, ártéri horgászat a legjobb szórakozás, mert hajóval lehet erdőbe menni és van mire fogni az üres szákot.

Advertisement

Az árvíz az öbölben a legjobb arcát mutatja. Mivel úgy másfél kilométerre lehetünk az élő folyótól, a víz itt ahhoz a sáros áradathoz képest kifejezetten szép átlátszó és nem sodor magával mindenféle uszadékot. Sőt, semmit sem sodor, mivel áll egyhelyben. A szélében rengeteg a halivadék és ránézésre a hektáronként kacsaterméshozam is elérheti az öt tonnát.

Advertisement

Ez az a hely, ahol József webkamerát szerelt fel a csónakkikötőbe, úgyhogy beleintegetünk a kamerába, és nekivágunk.

Advertisement

Átevezünk a fészigethez és indulhat a kaland. Ahol kicsit ritkásabban állnak a parti fák, megpróbálunk áttörni a belső részek felé, ahol József egy rétet sejt a fák között. Kesereves az előrehaladás a rengeteg hatalma uszadékfa miatt, dehát ennek a dzsungelnek pont ez a szexelpilje. Ha nem lennének 6-7 méter hosszú, normálisan a csónak rögzítésére való acél leszúrókaróink, vissza is pattannánk, de így nagy nehezen beszuszakoljuk magukat az első akadályon. Megmérjük a vizet, és hiába vagyunk már bőven bent a szigeten, a myélység négyméteresnél is nagyobb.

Ha élnek a világon uszadékfagyűjtők, mármint a cigányokon kívül, azok most takarják el a szemüket, mert a látvány pornográf. A tisztás vizén tonnaszám lebegnek az ágak és törzsek, az egyikról szürke gém libben fel és olyan hangot ad, mint egy gégemikrofonnal harákoló alkoholista. Az elárasztott erdőkben az szokott a legérdekesebb lenni, hogy a víz emelkedésével a kisebb és lassabb állatok a kiálló növényekre menekülnek, így néhol csigákkal, néhol bogarakkal borított fákat látni. Bár sokat kalandoztam ilyen környezetben, PR-okokkal vagy sajtósokkal borított fát még sohasem láttam, de még nem jártam minden magyar folyó árterében.

Advertisement

Most nem látunk menekültektől nyüzsgő ágakat, talán mert már hosszabb ideje el van árasztva a sziget.

Egy bokrok közötti kis tisztáson beetetünk és próbálkozunk egy kicsit, de még itt is iszonyú mély, majdnem 3 méteres a víz, a fenéken ágdzsungel, kapásunk sincs. Beljebb viszont nem tudunk jutni, mert a szőlőéhez hasonló levelet viselő bokrok áthatolhatatlanul sűrűn nőnek. Kiküzdjük magunkat, vissza az öbölbe, és kit feljebb a nagy sziget melletti kis sziget környékére evezünk át. Itt normális vzállásnbál különsen meredek és magas rézsű a félsziget partja, hátha találunk sekélyebb vizet. Több helyen is megpróbálunk eljutni a partszélig, de a sárá növényzet nem engedi. De legalább be tudunk pillantani a titokzatos belső részek felé, ami rendesen képtelenség lenne. fantasztikusan sűrű, ilyenkor éppen élénkzöld bozót, óriás fák, liánok, kidőlt törzsek odabent, itt bármi megélhet, ami nem ember.

Advertisement

Én normálisan a félsziget Nagy-Duna felőli oldalán szoktam horgászni, ahonnan éjszaka néha félelmetes csörtetéseket-ropogásokat lehet hallani a sűrűből. Mi lehet az? Szarvas? Vaddisznó? Megerőszakolt fibiszes? Vagy kóborkutya-falka? Esetleg a jódolgában a sisnyást járó óriástrafikos?

Megint kievezünk az öbölbe és megnézzük, hogyan készültek fel a közvetlenül parti vikendházak tulajdonosai az áradatra. Hát alaposan. Az egyik verandán teljes életnagyságú kínai agyagkatona vigyáz a magukra hagyott vagyontárgyakra. Balinrablást látunk, megpróbálok rádobni, de a balin inkább elmegy megnézni, hogyan lapátol homokot Bajnai Gordon, úgyhogy kizsilipelünk a partra.

Advertisement

Itt tudjuk meg, hogy közben a telepen járt a polgármester, aki bejelentette, hogy teljes hajózási és horgászati tilalmat rendeltek el, úgyhogy sokáig ez volt az utolsó peca.

Míg a sörömet iszom, a kukoricaproblémával küzdő, szenvedélybeteg kacsát figyelem, aki éppen azt nyilatkozza a Story magaznnak, hogy bocsánatot kérek a rajongóimtól, hogy csalódást okoztam nekik. Dehogy okoztál, én pont ezért szeretlek, suttogom neki, aztán távozunk.

Advertisement

Az árvíz, ha a megfelelő helyről nézzük, remek dolog!