Tuti, hogy a villányi Bock József szerteágazó munkásságát nem ennek a 2013-as fehérnek az elemzésével lehet a maga mélységben ábrázolni, de be kell látnotok, hogy nem hagyhattam ott a polcon, amikor észrevettem. Miszerint a nevét. Ráadásul csak kilencszáz forint volt akciósan.

Máris megyünk tovább a borcinkelés útján, a hét elején jött le az első fejezet, és íme, itt a második. Ezúttal egy hiperbor került tehát a terítékre. Egy Spar-válogatás.

Bock Józsefet nyilván sokan ismeritek, az elsők közt ívelt fel a csillaga Villlányban, és nemcsak kihasználta a borvidéki lendület adta lehetőségeket, hanem ő volt az egyik legfontosabb motorja is ennek, Gere Attilával párban nőttek a legnagyobbra. Amikor három-négy éve utoljára nála jártam, épp készült a hatalmasnál is hatalmasabb pince, ennek azóta teljes pompájában kell ragyognia. A hektárok száma több száz, a termelés volumene több százezer palack, a választék sok tucatnyi ez-meg-az, ember legyen a talpán, aki kiigazodik.

Erről az Albusról pl. nem is igen találtam semmi értelmeset az interneten.

Amikor egyébként először jártam Bock Józsefnél – 1997-ben –, akkor még csak négy szobát tartalmazott a panzió, és este odaült a vendégekhez a mester is. Hozzám dettó, jó sokat beszélgettünk, és megjelent Gere Attila egyszer csak, ment a szó minden irányba, utóbbi mókásan provokálta előbbit, régebbi évjáratok minősége felé terelte a szót, le kellett menni a pincébe, megkóstolni különféle dolgokat. A többire nem emlékszem kristálytisztán.

Advertisement

De arra igen, hogy mámorosan büszke voltam, hogy ilyen nagy emberekkel barátkozhatok. Mondom: akkor találkoztam velük először, úgy estem be az utcáról. Azóta sokszor, ám utoljára elég régen. Egyelőre ennyit a történelemről, több nap, mint anekdota.

Szóval, ennek az Albusnak a létezéséről mit sem tudtam, míg fel nem tűnt a kis szemeim előtt a boltban, és bele nem tettem egyet a kosaramba.

Tipikus mindent bele bor. 2 borvidék (Villányi és Pécsi) és 5 szőlőfajta (hárslevelű, ottonel muskotály, rajnai rizling, sauvignon blanc, szürkebarát) házasításával készítették, félszárazra erjesztették, 12-es szeszt hagytak benne. Átlátszó palackba palackozták, csavarzárral zárták.

Advertisement

A színe sötétebb, mint ilyen reduktív, azaz tartályban erjesztett-érlelt borok esetében lenni szokott, talán a szürkebarát miatt, ami szőlőnek nem is fehér, hajlamos rózsaszínben játszani. Az illata virágos, nem ropogósan friss, ebben a muskotály és a hárslevelű is eljátszhatta a maga szerepét. Félszárazsága ellenére semmi édességet nem éreztem benne, noha a savai sem játékosak különösebben. Már úgy értem, az ilyen gyors ivású fehéreket én jobban bírom, ha vibrálnak és harsánykodnak kicsit, ha van bennük bozsgás. Összességében nem túl szofisztikált fehérbor ez, nem rossz, egynek jó volt, de ha rajtam kívül is vannak esetleg Albert nevű barátaitok, csak viccből lepjétek meg vele őket, komolyból inkább válasszatok valami komolyabbat. Ja, és ez után a poszt után se szólítsatok Albusnak, amennyiben kérhetem!