Acélváros szavaz!

Illustration for article titled Acélváros szavaz!

Lehet, hogy Budapesten pörög a kampány, Dunaújvárosban viszont az egyetlen nagyobb hír a választásról az volt, hogy valaki elesett és belefejelt az urnába. Hazamentem szavazni ex-Sztalinvárosba.

Advertisement

Tegnap a vonaton még azt gondoltam, megelőzök mindenkit, fel fogok kelni 5:30-kor, és én leszek az első szavazó, nekem kell majd ellenőriznem az urnát, lefotóz a helyi sajtó, és úgy fogok vigyorogni a 6:01-kor készült képeken, mint ahogy egyébként még soha nem tettem 6:01-kor. És persze senki nem fogja tudni, hogy a Cink beépített ügynöke vagyok, az ellenőrző űrlapokat felváltva szignóztam úgy, hogy Nyomasek Bobó és YOLO, az egész érvénytelen lesz, a jobboldali sajtó mutogathat rám, hogy na tessék, a balliberális média aknamunkája nem ismer határokat, elviccelték a demokrácia legfontosabb zászlóshajóját is.

Aztán amikor 5:30-kor csörgött az ébresztő, egy szempillantás alatt rájöttem, hogy vasárnap 5:30-kor kelni a legnagyobb hülyeség a világon. Aludtam tovább 8-ig.

Advertisement

Persze lehet, hogy jobb is, mert tuti nem tudtam volna megelőzni a mezőfalvai Gódány Ferencnét, aki „minden választásnál elsőnek adja le a szavazatát”. Szüleim is felvilágosítottak tegnap, hogy fiam, ez egy iparváros, léteznek éjszakások, akik reggel 6-kor már simán ott fognak állni a sorban. Úgyhogy ha fel is kelek fél hatkor, semmi nem garantálja, hogy én legyek az első. Akkor meg minek bármit is csinálni?

Illustration for article titled Acélváros szavaz!
Advertisement

Tegnap vettem észre, hogy a városban több plakát hirdeti a szokásos vándorcirkuszt, mint a választásokat, így akkora streetart-véletleneket hozhat ki a sors a lámpaoszlopokon, mint a címlapképen. A másik fura dolog az volt, hogy elképzelésem sincsen arról, hogy kik a jelöltek. Szavazás előtt bekapcsoltam a helyi tévét, ahol éppen a tökismeretlen emberek bemutatták a programjaikat kis költségvetésű díszletek között. Pont elkaptam a párthűen, sztereotipikusan bolond szemű jobbikost, aki arról beszélt, hogy több rendőrt szeretne az utcákra és rendbe hozatná a zöld esztékát.

Ha valaki esetleg nem lenne jártas Dunaújváros mindennapjaiban, annak elmondanám, a zöld esztéká egy rendelőintézet a Szórád Márton úton. Vagyis volt, mert én egyáltalán nem vagyok járatos a város mindennapjaiban, úgyhogy azt sem tudtam, hogy bezárt, hajléktalanok járnak be, lopják a vasajtókat, ilyesmik. Egy másik jelölt olyanokat ígért, hogy megszünteti a gyermekéhezést, százezer forintos nyugdíj lesz, ehhez 24 ezer forint gyógyszertámogatás, gondolom, a tévéinterjú végén elszállt egy rózsaszín felhőcskén. Meg nem mondom, ki volt az egyébként.

Advertisement

Egy picit értetlenül álltam a fővárosi derpegés előtt, miszerint a szavazókörzeteket összevissza jelöli a térkép, én mióta az eszemet tudom, az Arany János Általános Iskolába járok szavazni, a 43. választókörzet bejelentett polgáraként, sőt, szerintem az utóbbi három választásnál is pontosan ugyanaz a terem a helyszín, mondjuk most először vettem észre, hogy a jó hangulatú bizottságot egy hatalmas gyerekfestmény elé ültették.

Illustration for article titled Acélváros szavaz!
Advertisement

A jó hangulatú bizottságból kifordulva azt látom, hogy a megbízható, függönyös szavazófülkék helyett kartonból hajtogatott álfülkék várnak, sőt, felhívják a figyelmünket, hogy valójában három szavazófülke van, igaz, az egyik csak egy iskolapad. Csak úgy. Karton nélkül. Azt már nem tudtam lefotózni, szerintem így is furán néztek rám a bizottsági tagok, miután körbeadogatták egymásnak a cukorbetegek által is fogyasztható bonbont.

Illustration for article titled Acélváros szavaz!
Advertisement

Kifelé még az iskola előterében egy kedves szakállas bácsi ráköszönt a családomra, és az iskola bejáratánál láttunk egy kifejezetten elegánsan öltözött idős párt is jönni, szóval Dunaújvárosban nem változott semmi.

Share This Story

Get our newsletter