​A rendőrség semmiben sem hibás, főleg nem a szerb férfi halálában

Megrázóan festette le a szerb sajtóban az árvízi menekült apja kálváriáját majd halálát a magyar határállomáson a Bécsben élő Vladan. A legsúlyosabb állítása az volt, hogy nem hívtak mentőt a 66 éves nyugdíjashoz. A rendőrség mindent cáfol.

Én innen nem tudom megállapítani, ki mond igazat, ezért összevágtam a friss rendőrségi közleményt a fiú szavaival ugyanarról. Vastaggal szedtem a friss közlemény sorait, míg dőlttel a Srbija blog idézett posztjában leírtakat.

Advertisement

A szerb férfi 2014. május 17-én egy osztrák honosságú autóbusz utasaként jelentkezett belépésre. Ellenőrzése során a határrendészeti kirendeltség munkatársai megállapították, hogy az utas nem felel meg a beutazási feltételeknek, ezért 19 óra 43 perckor feltartóztatták.

A határrendészek felvették a kapcsolatot a 66 éves férfi Bécsben élő fiával, akit tájékoztattak édesapja beutazásának akadályáról, majd a férfit - kilenc ügyintézésre váró utassal együtt - a határátkelőhely várótermébe kísérték, biztosítva a lehetőséget arra, hogy ott várja meg a Bécsből gépjárművel Röszkére útnak indult rokona érkezését.

"Azt mondta, hogy elkülönítették egy szobába, ahonnan azt sem látja, hogy a busz elment-e már vagy megvárja. A sofőrrel szerettem volna beszélni telefonon, de apámnak nem engedték meg, hogy elhagyja azt a szobát. Mivel Szerbiába se térhetett vissza, Bécsből azonnal elindultam hozzá kocsival" - mesélte a lapnak Vladan, aki elmondta, hogy megpróbált a magyar rendőrökkel is beszélni, de nem sok eredménnyel, egy óra telt el, mire hajlandóak voltak átvenni a telefont.

A rendőrök több alkalommal beszéltek telefonon a feltartóztatott férfi fiával, aki elmondta, édesapja beteges. Erre figyelemmel a rendőrök több alkalommal rákérdeztek a feltartóztatott esetleges egészségügyi problémájára, aki rosszullétet nem jelzett, viszont elmondta, hogy fázik. A rendőrök egy takarót bocsátottak a rendelkezésére.

"Fél kilenc körül beszéltünk utoljára, akkor már a rendőrök is szóba álltak velem, de csak annyit mondtak, hogy az apám nagyon rosszul van. Kérleltem őket, hogy hívjanak mentőt, mert az apám szívbeteg, emlékeztettem őket az országunkban uralkodó helyzetre. Elmondtam, hogy nem maradt semmije, nincs hol laknia, és ezért igyekszik hozzám Bécsbe."

Miután a magyar illetékesek nem segítenek neki, a budapesti szerb nagykövetséghez fordult, ahonnan mentőt és tolmácsot küldtek a határra.

Advertisement

A váróteremben tartózkodók 2014. május 17-én 21 óra 15 perckor észlelték, hogy a férfi rosszul van. Az átkelőhelyen szolgálatot ellátó, elsősegélynyújtásra kiképzett rendőrök, azonnal megkezdték a férfi ellátását, 21 óra 17 perckor telefonon értesítették az Országos Mentőszolgálatot. A mentők kiérkezéséig folyamatosan kapcsolatban álltak a mentésirányítóval és annak utasításainak mindenben megfelelően nyújtottak segítséget a férfinek. A mentősök 21 óra 30 perckor érkeztek a határátkelőhelyre, addig az újraélesztést végző rendőrök mindent megtettek annak érdekében, hogy az utas életét megmentsék. A 66 éves férfi a szakszerű és gondos ellátás ellenére 22 órakor a váróteremben életét vesztette.

A Szegedi Rendőrkapitányság a halálesetet közigazgatási eljárás keretében vizsgálja.

Advertisement

"Amikor megkérdeztem a rendőrt, aki "őrizte", hogy miért nem hívott mentőt, azt mondta, hogy az apám ezt elutasította, holott hogy nagyon rosszul volt, azt én is meg tudtam állapítani a telefonbeszélgetéseinkből.

A sztorik között feloldhatalan ellentmondások vannak. A fiú szerint az apja hívta Bécsben a hírrel, a rendőrök szerint ők telefonáltak. A fiú ezzel szemben azt mondja, hogy csak egy óra múlva vették fel neki egyáltalán a rendőrök, miközben ő már Bécsból Röszkére tartott kocsival.

Advertisement

A fiú azt állítja, telefonon kifejezetten kérte a rendőröket, hogy hívjanak mentőt a szívbeteg apjához. A rendőrök szerint ilyen nem volt.

Most nem leszek olyan, mint egy profi újságíró. Ebben az ügyben, ennyi információ birtokában képtelenség megmondani, kinek lehet igaza. Lehet, hogy az eset fatális véletlen volt. De én az életttapasztalataimat meg a két sztori koherenciáját nézve nehéz elhinnem, amit a magyar rendőrség állít. Nem profi dolog ez, de minek tagadjam. Fogalmam sincs, hogy rögzítik-e a rendőrök hivatali telefonjain bonyolított beszélgetéseit, mert egyedül azok bizonyíthatnák, ki hazudik, de attól tartok, nem rögzítik.

Advertisement

Most - persze lehet, hogy vakra vetődöm - olyan érzésem van, mint amikor a nyolcvanas években olvastam a rendőrségi beszámolókat a megbilincselve a járdaszegélyt szándékosan lefejelő szemét ellenzékiekről.

Share This Story