Rozsban a fogó – ez lesz a címe az újrafordított Zabhegyezőnek. Kb. két órája küldte a linket Szily, és azóta sem bírok magamhoz térni. Az eredeti címnek – The catcher in the rye – persze nem volt köze sem a zabhoz, sem a hegyezéshez, és minden módon félrehordott, mégis sokkolódtam.

Mármint hiába stimmel a Rozsban a fogó tartalmilag, egyelőre nem bírom megemészteni. És az szerintem csak az egyik dolog, hogy a Zabhegyező hozzám nőtt az alatt a bő harminc év alatt, melynek során hétszer-nyolcszor újraolvastam a könyvet. A másik dolog, hogy magyarul egyszerűen nem hangzik ez a szókapcsolat sehogy se. Szily szerint mintha aliennyelvből fordították volna, és nem tudok nem igazat adni neki. Felcserélt szórenddel tán még elmenne.

Én ugyan csak most csodálkozom rá, de utánanéztem, és kiderült: a dolog nem új, a Librariuson pl. már január végén volt arról egy cikk, hogy Barna Imre, a regény fordítója hosszas vívódás után döntött a Rozsban a fogó mellett, és fel is vannak sorolva ott verziók mindenféle országokból és nyelvekből.

Hát lesznek erről viták az irodalmi berkekben, az aztán holtbiztos!

Érdekes egyébként, hogy ötven évvel ezelőtt Gyepes Judit magyarította a könyvet, és ő is kapott akkor hideget-meleget. Ez volt az első fordítása, először azt sem tudta, mi a mű, azt meg pláne nem tudhatta, hogy igazi kultkönyv a nyolcvanas években lesz majd a Zabhegyezőből. Itt van erről és sok minden másról egy érdekes interjú vele, öt évvel ezelőttről.

Advertisement

Én 1983-ban olvastam először a regényt, 17 évesen, és azt kell mondjam, semmi más nem volt rám nagyobb hatással egész életemben. Nemhogy könyv, hanem zene, film vagy politikai berendezkedés sem. Holden Caulfield története szinte mindent megváltoztatott.

Mi következik ebből? Radikális fordulatok a globális világrendet tekintve nyilván nem, de annyi talán mégis, hogy a Rozsban a fogót ki fogom hagyni. Ha egy mód van rá. Remélem, van!