Egyész társaságok drukkoltak a bukarestben a második percben retteneteset bakizó magyar középhátvéd mezében.

A foci általában a hirtelen feltörő egyszerű, vad érzelmekről szól. Ehhez képest a magyar-észt meccsen a megbocsátó irónia volt az egyik legmarkánsabban érzékelhető hangulat a lelátón, feltűnően sokan drukkoltak ugyanis vadonatújnak kinéző válogatott Guzmics-mezben. Az első pár embernél még azt hittem, véletlen, de aztán több olyan csoportot láttam, ahol egyszerre több Guzmics is volt, hogy a Stefánia úton egy háromtagú, tisztán Guzmicsokból álló társasággal együtt keressünk sörözőt. Az üzenet világos volt: mindannyian guzmicsok vagyunk.