A Vörösmarty téri álkéregetőket nem a koldusmaffia állította, hanem egy berágott volt utcai szobor. A koldulás mint művészet és ellenálló gesztus a főváros központjában.

Délelőtt a szerkesztőségben mindenki látta a Subba képriportját arról, hogy kamu bábukat állít ki valaki a Vörösmarty térre. Előttük tálka, mögöttük valahol az egész atyja, aki néha kipakolja és felcsavarozza az aranyra festett szobrokat. NAK-kal heves vitába is keveredtünk, hogy vajon ez most megint egy művészeti egyetemista urbánus kinyilatkoztatása, vagy a koldusmaffia biturbó fokozatba kapcsolása, esetleg tényleg valódi emberekről van szó, akiket a biztonság kedvéért odarögzítettek a vashoz, nehogy elfussanak azelőtt, hogy a koldus-mastermind begyűjtötte volna a napi jattot. A Subba fotóiból egyértelmű volt, hogy nem igazi kéregetőkről van szó, de akkor meg mi ez az egész? Hamarabb futottunk bele Jason Stathambe, mint ahogy a megoldást megtudtuk.

Referenciafotó: ilyen egy igazi koldus a Vörösmarty téren

Amikor fél 12 felé a Vörösmarty téren sétáltunk, nyomuk sem volt a mobil szobroknak. Odafele arról beszélgettünk, hogy ha ez egy művészeti attrakció, akkor biztos nem tüntetik el, de ha mutyizás, és esetleg olvassák az Index mocsokblogját, el fognak tiplizni onnan a felelősök nagyon hamar. Mi is ezt hittük. Aztán végigsétáltunk a Váci utcán – ezt évek óta egyikünk sem tette meg –, és meglepődtünk, hogy még mindig ostoba és fogalmatlan turisták légycsapdája, akik ráadásul nem kizárólag tehetős nyugdíjasok, hanem fejlett országból érkező fiatalok is, akik ezek szerint képtelenek megnyitni a telefonjukon a Tripadvisort és inkább beülnek sörözni egy helyre két paprikabolt közé. Szóval ilyenből láttunk egy csomót, de csavarozott szoborból egyet sem.

Advertisement

A Ferencieknél arra gondoltunk, megnézzük a Párisi udvart, hátha már gigantikus pénzváltócentrumot építettek belőle, de filmforgatás miatt a közelébe is alig lehetett menni,. Aztán befordultunk a Petőfi Sándor utcán, ahol azt láttuk, hogy az udvar másik végében kifordul taxissapkában Jason Statham, megáll egy kisbusz mellett, és várja, hogy megint indítsák a jelenetet. Én egyszer a Filmvilágban az előző évtized harmadik legjobb filmjének választottam a Cranket, úgyhogy egyből nyúltam a telefonomhoz, NAK a nyakában lógó fényképezőgéphez, amikor az utca túloldaláról egy marcona, napszemüveges férfi elkezdte lassított felvételben rázni a fejét, majd a közelünkben még egy, ezért sajnos letettünk arról, hogy közöljük a világsajtó első képét a Spy forgatásáról. Jason Statham sokkal kisebb, mint gondoltuk – ezzel fordultunk vissza a Váci utcára, hogy adjunk egy újabb esélyt a műkoldusmaffiának.

És ahogy sétálunk vissza, két zavartan nevetgélő turistacsoport mögött ott látjuk a bábukat. A bábukat, amiket soha senki semmilyen körülmények között nem gondolna élő embernek. Ezek tényleg aranyfestékkel lefújt kabátok hülye pozícióba rendezve, fej helyett szivacs, láb helyett rongy. A kis tálka ott van előtte. Az ottani turistabuszos sráctól megkérdezzük, ki volt az, aki ezeket letette ide, ő pedig szétnéz, majd odamutat két, a kerítésnél dumáló sráchoz.

Advertisement

A kerítésnél az álkoldusmaffia Don Corleonéja (fekete pólóban)

Az egyikőjük Walczer Richárd, de ezt nem tudjuk meg rögtön. Richárd egy Keith Haring-mintás fekete pólóban álldogál a téren, a kezében A bölcs mosoly titka című könyv, és éppen a haverjával beszélget. Rákérdezünk, hogy tényleg ő rakta-e ki a szobrokat, és nem kell sokat noszogatni, hogy ennél sokkal több dologra válaszoljon: évekig dolgozott élő szoborként Budapesten és külföldön is, de aztán rájött, hogy úgy elég nehéz esőben és hóban hozni a trú szobor-életstílust. Arra gondolt, felvesz valakit segíteni, de attól félt, hogy az úgyis meg fogja lopni. Csajt sem akart, mert azt meg fogja dugni, úgyhogy elhatározta, ehhez a munkához nem is kellenek élő emberek, a gesztus a lényeg. Elmesélte, hogy régebben meggyűlt a baja a közterületesekkel, írták neki folyamatosan a csekkeket, azt állította, egy alkalommal hatan fogták le és verték meg a nyílt utcán. Ricsi szerint a kamukoldusok a saját lelkiállapotát tükrözik, ő művésznek tartja magát, a szobrokat meg azért állította ilyen lehetetlen helyzetekbe, mert ő is így érzi magát sokszor.

Ennél a pillanatnál még nem vagyok meggyőzve arról, hogy Ricsi nem egy MOME-hallgató, aki teljes beleéléssel szívat minket. A Haring-póló lehet árulkodó jel is, amikor végignézek a srácon és a makulátlan vászoncipőjén, arra gondolok, hogy ilyen emberek szoktak állni péntek este a Telep előtt. Ricsi aztán meg nem szakadó lendülettel kezd el beszélni arról, hogy változnak a világban a rezgéshullámok, azokra próbál reflektálni a munkákkal, közben pedig az egész egy üzenet is a közterületeseknek és Rogán Antal polgármesternek, aki minden utcaművészt és kéregetőt ki fog paterolni a belvárosból június 15-ével.

Advertisement

Referenciafotó no. 2.: ilyen egy nem igazi koldus

Itt kettészakadt a beszélgetés, én Ricsi haverjától azt tudom meg, mely magyar politikusok híres homoszexuálisok, és hogy tulajdonképpen minden újságíró a hazugságot adja el. Az előbbi információkat onnan tudja, hogy egyszer üldögélt egy padon, amikor egy ismerőse odament hozzá, és megmondta, hogy mégis kikről van szó. Neveket nem fogok mondani, de mindkét oldal és minden korosztály szóba került.

Advertisement

Látványosan kettéváltunk, NAK mindeközben Ricsivel beszélgetett, úgyhogy át is adnám neki a szót:

A kéregető bábuk atyja nem ma kezdte az utcaművészetet, külföldön is szobrozott már, van tapasztalata, hol miképp áll az utcaműveszet szcénája. A Vörösmarty téri performanszáról elmondta, a tálakból sokkal kevesebben vesznek ki pénzt, mint azt gondolnánk. Őt különösebben nem foglalkoztatja, ha ez történik, inkább nevet rajta, ahogy azon is, miféle emberek nyúlnak le az összegyűlt pénzből: van, hogy csövesek, hajléktalanok, de sokszor jól öltözött, láthatóan nem rászoruló járókelők.

A torzók egyszerű technikával készülnek: Richárd felvesz pár ruhadarabot, nadrágot, pulóvert, majd azokat duct tape ragasztószalaggal alaposan körbetekeri, így szilárd, de valamennyire formálható alakot kap. Erre jön kabát, kalap, majd az aranyszín festék, ami korábban az élő modellekre került.

Advertisement

Ráér könyvet olvasni, miközben a téren dolgozik

Ricsi módszerét időközben mások is átvették, azt mondta, ha délután visszamennénk, még plusz 4-5 hasonló bábut számolhatnánk össze. De az elnyomó önkormányzatnak hála, hamarosan ennek vége, és akkor mehetnek a Keletihez, vagy Békásmegyerre, bár ott kétségkívül nem dobog annyira a turista-erővonalak szívcsakrája.

Advertisement

(Képek: Nagy Attila/Cink)