A Fidesz mostanĂĄban több interjĂșt is adĂł alelnöke ezĂșttal a Mandinernek adott interjĂșt, amit közepesnek mondhatĂł Ă©rdeklƑdĂ©ssel olvastam vĂ©gig – itt-ott tetszett, ahogyan megkerĂŒlte a konkrĂ©t vĂĄlaszokat a konkrĂ©t kĂ©rdĂ©sekre –, mĂ­gnem a legvĂ©gĂ©n hirtelen felkaptam a fejemet.

AzĂ©rt erre a megkerĂŒlĂ©ses dologra is mondanĂ©k egy frappĂĄns pĂ©ldĂĄt a sok közĂŒl, Ă­me:

– Ha visszahĂ­vnĂĄk a kormĂĄnyba, hogy felĂŒgyelje az oktatĂĄst, vĂĄllalnĂĄ? Megint tĂŒntetĂ©sek vannak.

– Nem hiszem, hogy szĂŒksĂ©g lenne rĂĄm az oktatĂĄsi központok kijelölĂ©sĂ©nĂ©l vagy a tankönyvellĂĄtĂĄs napi megszervezĂ©sĂ©nĂ©l.

Advertisement

De ahogy mondtam is, a vĂ©gĂ©n jött a lĂ©nyeg. Stumpf AndrĂĄs ĂșjsĂĄgĂ­rĂł a leegyszerƱsĂ­tƑ, propagandisztikus, demagĂłg vĂĄlaszok sikeressĂ©ge kapcsĂĄn felveti a következƑket:

– A halĂĄlbĂŒntetĂ©st mĂĄr megbeszĂ©ltĂŒk, de csak idekĂ­vĂĄnkozik mĂ©g egyszer...

– Minden politikai erƑ Ă©l ezekkel az eszközökkel. Ahelyett, hogy egymĂĄs szemĂ©re hĂĄnyjuk ezt a tĂ©nyt, nĂ©zzĂŒk meg inkĂĄbb, mi az oka annak, hogy mĂĄra szinte lehetetlennĂ© vĂĄlt a tartalmas vita.

– A vezĂ©rkultusz?

– Nem. Az internet. Olyan mĂ©rtĂ©kben vĂĄltoztatta meg a politika vilĂĄgĂĄt, mint eddig semmi. A politika mindig az elit, az Ă©rtelmisĂ©g terepe volt. 1848. Mi törtĂ©nt? NĂ©hĂĄny ezer ember szalonpolitizĂĄlĂĄsĂĄbĂłl jöttek lĂ©tre azok az elvek, eszmĂ©k, irĂĄnyok, amelyek megvalĂłsĂ­tĂĄsĂĄhoz persze tömegek kellettek, de a kialakĂ­tĂĄsukhoz nem. MĂĄra mĂĄs a helyzet. Soha nem vett rĂ©szt ennyi ember a politikai diskurzusban, soha ilyen olcsĂłn nem jutottak tömegek politikai hĂ­rekhez. Ez egyrĂ©szt persze emeli nĂ©mileg a tömegek kulturĂĄlis szĂ­nvonalĂĄt, de hogy a politika szĂ­nvonalĂĄra is hat, az bizonyos. Megtanultak a politikusok nyolcszavas mondatokban beszĂ©lni.

– Az baj?

– ÖnmagĂĄban nem lenne baj, ha nem vezetett volna oda, hogy nyolcszavas mondatokban is gondolkodjanak. Erre a helyzetre ma nincs valĂłdi vĂĄlasz. Nem csak itthon nincs. A nĂ©meteknĂ©l, a franciĂĄknĂĄl, az olaszoknĂĄl is gond ez. Az EgyesĂŒlt Államokban talĂĄn mĂĄs a helyzet, ott ugyanis olyan bonyolult elƑvĂĄlasztĂĄsi rendszert alakĂ­tottak ki, amelyben egy tanulatlan, a vilĂĄg dolgaiban teljesen jĂĄratlan embernek szinte esĂ©lye sincs, hogy a politikai akaratĂĄt Ă©rvĂ©nyre juttassa. Az egy nagyon szelektĂ­v vĂĄlasztĂĄsi rendszer. Ha nem akarjuk, hogy ebben az Ă©rtelemben vĂ©gleg eljobbikosodjon az egĂ©sz magyar politika, hogy tehĂĄt kizĂĄrĂłlag egyszerƱ, jĂłl hangzĂł Ă©s rossz vĂĄlaszokat tudjon adni bonyolult kĂ©rdĂ©sekre, muszĂĄj lesz kitalĂĄlni valamit itthon is.

Advertisement

Na ezen nekem – miközben köztudomĂĄsĂșlag szĂ­vesen ismĂ©telgetem, hogy az emberek tĂ©nyleg az egyszerƱ ĂŒzeneket szeretik – akkor most el kell gondolkodnom. De nemcsak nekem!

[FotĂł: KoszticsĂĄk SzilĂĄrd/MTI]